Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Mikó Imre: Erdélyi politika
m Dn Mikó Imre; Erdélyi politika kedtek. Bemard Shaw „Vissza Mathuzsálemhez" című drámájában megjósolja az angol világbirodalom felbomlását, aminek végén a sziget- ország lakói visszaköltöznek a Tigris és az Euírátes völgyébe, ahol egykor az emberiség bölcsőjét ringatták. Az irek pedig fogják magukat és utánuk mennek, mivel annyira megszokták a kisebbségi elnyomást, hogy nem tudnak a nélkül élni. Nem hiszem, hogy egyetlen magyar is akadt volna, aki a bécsi döntés után Északerdélyből Dél- erdélybe költözött. De az a Petur báni lázadozás, amivel az erdélyi magyarság egy része a magyar kormány erdélyi intézkedéseit és beruházásait fogadja, emlékeztet az ír Sinn Feinistákra, akik ma sincsenek megelégedve, amikor szabad államban élhetnek. A kisebbségi sors mérlegén az aktívák között a legelső helyet az a tény foglalja el, hogy a magyarság osztályai között sok tekintetben leomlottak a társadalmi válaszfalak és a kisebbségi magyar társadalom olyan belső átalakuláson ment keresztül, ami más népeknél forradalmi utón szokott végbemenni. Ennek csak a külső jele az az idegenkedés, amivel az erdélyi magyarok a címeket és rangokat fogadják. De belső tartalmát az a népi szellem és szociális felelősségtudat adja meg, mely már a kisebbségi magyar irodalmat is előnyösen jellemezte, a tudományos kutatás irányát a falu felé terelte, szociálpolitikát csinált a társadalom önadóztatása útján, gazdasági érdekvédelmi hálózatot épített ki önkormányzati szellemben s a politikában nem a közjogi hatalmi állásokért, hanem a magyar nép anyagi és nemzeti létéért küzdött. Az erdélyi magyarság kisebbségi sorsban mindig nemzetpolitikát folytatott s ezért még ma sem tudja egészen beleélni magát a párt- politikai gondolkozásba, mely szembeállítja egymással azokat, akik huszonkét éven át kéz a kézben dolgoztak. Annál kevésbbé, mert most viszont a visszacsatolt erdélyi és keleti részek románsága egységes s ha az erdélyi magyarság pártokra szakad, ugyanazt a helyzeti előnyt biztosítja legnagyobb kisebbségünknek, mint amivel két évtizeden át a széthúzó román pártokkal szemben a magyarság rendelkezett Erdélyben. Ebből is nyilvánvalóvá válik, hogy a tulajdonképeni nemzetpolitika a nemzetiségi politika, mert csak egy létében állandóan veszélyeztetett kisebbség tudja minden erejét a pártharcoktól elvonva a maga létkérdéseinek megoldására összpontosítani. A fejedelemség korában Erdély őrizte meg másfél századon át a magyar állami önkormányzatot, addig amíg az anyaország a török uralom alól fel nem szabadult, Trianon után a magyar államiság az ezeréves ország közbelső egynegyedére szorult vissza, de a végeken és elsősorban Erdélyben új magyar élet hajtott ki s az egyetemes magyar újjászületés előfeltételeit épen az idegen elnyomás teremtette meg. A napi feladatok aktualitásain túl ma az erdélyi politika egyetlen történelmi feladata az, hogy maradéktalanul átmentse a megnövekedett magyar haza számára mindazt az értéket, amit a kisebbségi életforma kitermelt és olyan egységes népi Magyarország felépítésének legyen a kovásza, mely képes lesz megtartani azt, amit visszaszereztünk és visszaszerezni azt, ami még minket illet. DR. MIKÓ IMRE.
