Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Mikó Imre: Erdélyi politika
Í8Ó Dr- Mikó ímre; választási alakulatokat hívtak létre s ezeket a magyarság „igazi népi képviseletének“ igyekeztek kijátszani. A politikai opportunitásokon túlmenően állandóan kísértett az az irányzat, mely a többségi román nemzettel való kibékülés és modus vivendi megteremtését szorgalmazta. Ezt a gondolatot leghatározottabb formában Krenner Miklós fogalmazta meg 1932-ben, a gazdasági válság legkilátástalanabb évében, az Ellenzékben, amikor „Verjünk hidat“ című cikkében baráti jobbot nyújtott a románság felé. A Krenner- féle cikk abból az elgondolásból indult ki, hogy a gazdasági válság földresujtotta a kisebbségek gazdasági szervezetét, a kisebbségi jogok kivívásáért folytatott csigalassu küzdelem mellett pedig halódik a magyarság élete. Mindezen talán csak egy új politika változtathat, mely az erdélyi magyarság történelmi szerepét nem a lassú őrlődés- ben, hanem a Magyarország és Románia közötti híd felépítésében látja. Krenner szava azonban a pusztában hangzott el. A Magyar Párt rendkívül veszélyesnek ítélte meg az egyoldalú fegyverszünetet, a román sajtó pedig kézszorítás helyett a hídverő cikk politikai hátterét vizsgálta. Most utólag sokan kárhoztatják a Krenner-féle kezdeményezést s az idő eddig valóban nem azokat igazolta, akik hidat akartak verni, hanem azokat, akik titokban kardjukat élesítették, A tíz év előtti kétségbeejtő helyzetben azonban másképen hangzott a hídverés, mint a bécsi döntés után s ha más nem, legalább annyi eredménye volt a hídverési kísérletnek, hogy bebizonyosodott t a román oldalon sincsen hajlandóság a kibékülésre. A másik bírálat a Magyar Párt működése ellen a néphez való viszonyára vonatkozott, A Magyar Párt vezetősége hűen sáfárkodott a magyarság erkölcsi és anyagi javai felett s a magyar tömegek a választásokon szinte egyhangúlag nyilatkoztak meg a Magyar Párt mellett. A választások és nagygyűléseken kívül azonban hiányzott az állandó kapcsolat a néppel és a népszervezésnek az az üteme, ami Európa háború utáni nagy politikai mozgalmait a liberális kor pártéletétől annyira megkülönbözteti. Igaz viszont, hogy egy ellenzéki és különösképen egy nemzetiségi pártnak a mozgási szabadsága rendkívül korlátozott volt Romániában, Az 1926—27 években szereplő reform-csoport a párt szervezeti szabályzatát vette ostrom alá és követelte, hogy a központi elnöki tanácsba vonják be a parasztság, munkásság és kisipar képviselőit. Ez azonban csak néhány intellektuel kegyes óhaja volt, akiknek a nép széles rétegeivel szintén nem volt mélyebb kapcsolatuk, — Az 1930-as évek derekán az erdélyi magyar főiskolai hallgatók mozgalmai kezdenek kibontakozni s a téli szemináriumok hozzálátnak a nyári falukutatásokon gyűjtött anyag feldolgozásához. Amikor az Erdélyi Gazdasági Egylet Szász Pál vezetése alá kerül, olyan arányú népszervező és népművelő mozgalom indul meg, — sajnos elég későn, — amire addig Erdélyben nem volt példa. Az új nemzedék és a gazdasági egylet aránylag könnyebben is juthatott el a faluba, mint a politikai párt. 1938-ban új alkotmányos rendszer köszönt be Romániába, mely rendi alapokra helyezte a politikai képviseletet. Miután a többi pártokkal együtt a Magyar Pártot is feloszlatták, a gazdasági egylet és az egyházak vezetői kerülnek előtérbe, mint akik politikamentesen
