Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés

A masvarnrfszäßi román tárftgrialomfejlődés

161

létrejöttét is besenyő vagy kún eredetűnek tekinteni. Ezt talán fel- tételezbetnők akkor, ha pl, a horvátországi) tehát vándorlásai során türk népekkel feltehetőleg szorosabb kapcsolatba nem került románság katonai szervezete lényegesen más vonásokat mutatna föl, mint a magyarországié vagy teljesen hiányoznék, minthogy azonban a kettő közt a hasonlóság feltűnően nagy^, a románság katonai nevelésének színhelyét a magyar birodalom határain belül, elsősorban a királyi várszervezetekben kell keresnünk. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy az északi románság harci, erényeinek egyik forrását ne keressük a türk népek hatásában. Éppen a románság magyarországi úttörői, a fogarasiak, jellemzően mindig besenyőkkel együtt jelentkeznek a korai oklevelekben, sőt szállásaik szomszédosak is voltak a székelyföldi besenyők területéveP, ami joggal enged arra következtetni, hogy a fogarasi románok a besenyő hatalomnak a XI. század végén történt összeomlása után besenyő vezetés alatt sodródtak Magyarország délkeleti sarkába, ahol a már fennálló brassóvidéki magyar határőri szervezet keretein belül helyezkedtek el. De ez egyúttal az egyetlen nyoma hazánkban a türk- román szimbiózisnak. Arról például, hogy a XIII. század közepén betelepülő kúnok hoztak volna magukkal románokat is, semmit sem tudunk, pedig ha igy történt volna, valamilyen történeti, vagy nyelvészeti emléke fennmaradt volna.

Adva lévén a románság katonai kötelezettsége, betelepítésüket valamely nagyobbszerü határőrszervezeti rendezéssel kell kapcsolatba hoznunk. Ilyen terminus post qaem-nek kínálkozik a délerdélyi határvidéknek a XIII. század első két évtizedében a kúnok ellen történt megerősítése. 1211-ben hivta be II, András király a német lovagokat a Barnaságra®, 1224-ben tömöritette egységes szervezetbe a szászokat, kivonva és kelet felé tolva az addig közöttük tanyázó székelyeket*, majd a Magyarország keleti felének kormányzásával ezidőtájt megbízott Béla herceg (a későbbi IV. Béla király) az eddigi védekező politikát a támadóval cserélve fel, Kúnországot (a mai Moldova és Munténia román tartományokat) a magyar birodalomba kebelezte*', a mai Olténia területén pedig, a Kárpátok, a Duna és az Olt közt felállította a Szörényi bánságot,® Ekkor indult meg a magyar telepeseknek a Kárpátokon túlra való kiözönlése, amit régi magyar helynevek Olténia, Munténia és Moldova területén ma is bizonyítanak s valószínűleg ugyanekkor gondolt Béla herceg a délerdélyi hegyvidék katonai és gazdasági megszervezésére is. Pásztorfoglalkozásuknál fogva erre a feladatra a legalkalmasabbnak látszottak a románok. Bár letelepítésük körülményeiről részletes adataink nincsenek, a székelyek és szászok megszervezésének körülményeiből következtetjük, hogy az első román jövevények, mint kivált1 V. ö. pl. Dragfomir, Vlahii Morlacii 18—19. 1. és PH. 73. sköv. 1.

2 1224: silva Blaccorum et Bissenorum, FM. 11. ]., 1250: Saxones, Olact, Skull. Bissenl FM. 22. 1., 1260: Valachi, Bezzennini, FM. 26. 1.

3 FM. 1. 1.

i FM. 10-12. 1

3 Makkal László: A milkói (kún) püspökség és népei, Debrecen, 1936.

6 FM. 20. I.