Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
A ma^varorsrá^i román társadalomfejlőáés 157 törzset, mely a maga életét idegen államhatalmi vagy akár földesúri beavatkozástól mentesen folytathatta volna. Eltekintve a középkor nagyrészén át bizánci érdekkörben fejlődött déli románságtól, mely minket ezúttal nem érdekel, a bosznia-hercegovinál és bulgáriai románságról sincsenek állításunk ellenkezőjének feltételezésére jogosító adataink. A bulgáriai románság társadalmi életéről úgyszólván semmit sem tudunk, a XII. század végén kitört nagy lázadásban részt- vett románság igazi szerepe és társadalmi, politikai súlya máig vitatott, homályos kérdés^, Boszniában kétségtelenül volt a románságnak egy aránylag szabadabban mozgó rétege, éspedig a sót és egyéb árukat szállító fuvarosok^, jogi helyzetükről azonban a források szűkszavúsága miatt lényegeset nem mondhatunk. Viszont a mi keveset tudunk az orthodox balkáni szláv államok román lakosságáról, az mind a balkáni románság egységes jellegét domborítja ki, A Boszniából a raguzai tengerpart felé húzódó románoknak épenúgy katunjai vannak^ s az említett sófuvarozók kivételével épenúgy pásztorok, mint a szerbiaiak, A Horvátországba, Dalmáciába és Magyarországra vándorló románság ugyanazt a pásztorkultúrát vitte magával, mely ősi életterületén, az ortodox balkáni szláv országok földjén annyira jellemzően kialakult. Említettük, hogy a törzsi vezetők hatalmának csökkenése mellett a középkori balkáni románságon belül társadalmi rétegeződés kezdetei figyelhetők meg. Szerbiában a királyi oklevelek kétféle románt különböztetnek meg, a vojnikot és a hjelafort.^ A vojnikok rétege előkelőbb, mentesítve vannak a munkaszolgáltatásoktól és fő kötelességük a pásztorok felügyelése. Külön törvényük a „vojnikok joga“ (voinicőski zakón), mely emlékeztet a magyarországi románok „kenézi jog“-ára. Ami a románság másik társadalmi osztályát illeti az nagyjában a mi jobbágyságunknak felelt meg, a földmivelő jobbágytól (Szerbiában merop) a kjelatort csak pásztorfoglalkozása különböztette meg, A foglalkozás azonban éles határt vont a két, társadalmilag legalól elhelyezkedő réteg közé, mert a szerb királyok tiltották a földmivelő és pásztorkodó jobbágyok közti házasságot®, kétségkívül a gazdasági élet egyensúlyának megóvása céljából. Ezzel természetesen egyúttal a szerb—román népkeveredést is akadályozták, ami csak akkor indulhatott meg, mikor a románok fokozatos helyhez- kötésével a különbségek kezdtek elmosódni. A kjelatorok kötelessége egyrészt a király, iU. kolostorok nyájainak őrzéséből, másrészt bizonyos munkaszolgáltatásokból (gyapjúfeldolgozás, kaszálás, fuvarozás) állott, A kjelalor elnevezés (v, ö. a mai román cafó/or = utazó, vándorló) maga is bizonysága egyrészt a románok nomád életmódjának, másrészt talán arra a szerepre is utal, amit a balkáni román1 Jirecek K. J.: A bolgárok története, Nagybecskerek, 1889, 206—219 1., N. lorga: Istoria Románilor din Peninsula Balcanica, 21—23 1., teljesen tévesen, magyarázza; 1. még; 0. C. Giurescu; Istoria Eomänilor 1. (Bukarest, 1935.) 296—308, 1. (bibliográfiával.) 2 Dragomir; Vlahii §i Morlaoii, 68—69 1. 3 Ugyanott; 71—72 1. ^ Dragomiri Vlahii din Serbia, 285 és 298 1, 5 Dragomir; Vlahii din Serbia, 288, 1.
