Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
Í5Ó Dr. Makkai László „rari in apertis locis incolae, montibus ac silvis plerunr.que cum suo pecore pariter obditi" ^ A középkori szerb királyok okleveleiben s általában az egész Balkánon gyakran emlegetett románok (Vlasi) mindig pásztorok, mégpedig nomád, állandó telepeket nem alkotó pásztorok. Jellemző, hogy a XII—XIII. századi szerb királyok, valahányszor népeket adományoznak a kolostoroknak, ezzel a kifejezéssel élnek i „sela i vlasi“ azaz falvakat és oláhokat adnak s mig a falvakat megnevezik, addig az oláhokat névszerint, egyenként felsorolják, nyilván azért, mert ezek nem laktak állandóan egy helyen, hanem nyájaikkal a környező hegyekben kóboroltak,^ A hegységek, akárcsak magyarországi viszonylatban, Szerbiában is a király tulajdonát képezték, amint azt Uros István király 1330-ban kifejezetten meg is mondja.^ Mivel a szerbiai románok hegyipásztorok voltak, ilyenformán a király földesúri hatósága alá tartoztak. Amíg a hegységek területén a szerb királyok nem kezdtek uradalmakat eladományozni, addig a románok zavartalanul folytathatták nomád életmódjukat, hiszen vándorlásaik elé birtokhatárok nem emeltek akadályt. Mihelyt azonban, a XII. század végétől kezdve, az egyes kolostorok a királyok jóvoltából nagyobb hegyvidéki uradalmak tulajdonosai lettek, a pásztorélet feltételei is megváltoztak. Az új földesuraknak ezután érdekében állt megakadályozni a román pásztorok szabad mozgását, mivel azok idegen területen nem a kolostornak, hanem az illető terület urának fizettek volna legeltetési pénzt, de meg vándorlásaik során esetleg véglegesen kivonták volna magukat eddigi földesuruk hatósága alól, más vidékre költözve, így vált szükségessé a románok részleges földhözkötése, aminek első okleveles nyomai a XIV. század elején jelentkeznek. Az első oklevelekben, melyek románok adományozását is tartalmazzák (1198., 1220,, 1253„ 1254-64., 1282-98,, 1302-09., 1309-16 és 1318-21,), mindenütt az ismert „sela i Vlasi“ formula áll és a románokat névszerint sorolják föl.^ 1308-ban találkozunk először oklevelesen román „katun“-nal, azaz pásztorszállássaP, tehát ekkortájt adódott lehetőség arra, hogy a románokat mostmár településük után is meg lehessen különböztetni. Hogy ezek a szállások nem lehettek még a falvakkal egyenrangú, állandó telepek, mutatja az, hogv az oklevelek állandóan különbséget tesznek katunok és falvak közt, II. Uros István király a banjai kolostornak 1313-18 körül nagyobb birtokadományt tett, a földmívelő szerb lakosság falvait a régi szokásnak megfelelően egyenként felsorolja, de mikor az adományozott románokhoz ér, nem elégszik meg azok 9 katunjának felsorolásával, hanem mindegyik után 1 Monumenta Hungáriáé Historica, Scriptores II. Pist, 1867. 143. 1. * A szerbiai, bosznia-hercpgovinai. horvators’ági és daliráciai románokról. 1. Kadlec i, m. 123-169. 1., S, Dragomir: Vlahii din Serbia (Anuarul In.stitutului de Utorie Nationala, Kolozsvár, 1921 22. 279 299. 1 ) és ugyanő: Vlahii §i Morlacii, Kolozsvár. 1924. 3 ,,U planinali ne ima niktore bastine razve kralie“. Kadlec i, m. 135, 1^ H. 1/2. 771. 1., 774. 1,. 794. 1, 797. 1. továbbá Dragomir: Vlahii din Serbia, 280-287. 1. Kadlec i, m. 134 166 1. 5 Katunról régebbi ér'estiléseink ('211. ill. 1278) 1. Blgarski Starini iz Ma- kedonia. Sofia, 1931,584. 1 és Drago . ir: Vlahii ^i Morlacii 7. 1. Ezek azonban te- lepüléstörténeiileg alig használható adutok, 1308: Dragomir: Vlahii din fcerbia 285,1.
