Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Tonk Emil: Csecsemőhalandóság Erdélyben
Csecsemőhalandóság Eidélyhen 141 A vizsgált tíz esztendő alatt Romániában 6.085.800 születésre 3 781.534 haláleset esett s az elhaltak 28,4 százaléka (1.107.393) az egy é/en alul elhalt csecsemők közül kerül ki s ez a csecsemőhalálozási szám a születések egyötödét jelenti. A megszállt terület népmozgalmát ugyancsak a magas születési és halálozási szám« tehát az aránylag alacsony természetes szaporulat jellemzi az 1901—1910. évek átlagában, úgyhogy a magas halálozási szám miatt — tekintve a születések alacsonyabb szintjét — természetes szaporulata már akkor is az országos átlag alatti volt: az 1901 —1910. évek átlagában Magyarország Megszállt 1 e z r e 1 é k b e n születés 36 6 34,2 halálozás 25,5 26,6 term, szaporulat 11,1 8,9 A megszállás ideje alatt a születések száma tovább csökkent 8 mivel a halálozási szám arányosan nem javult, a természetes sziporu’at további romlását állapíthatjuk meg: 1901 — 1910 1928 1938 e z r e 1 é k b e n születés 34,2 27,0 23,3 halálozás 26,6 21,3 18,2 term, szaporulat 8,9 5,6 5,1 Az egyes részek közül a történelmi Erdély népmozgalma a legegészségesebb : a születési szám aránylag magas (27,9 ezrelék) s az egész akkori Romániában legalacsonyabb és javuló irányzatot mutató halálozása eredményeképpen természetes szaporulata 9,4 ezrelék volt. A Kőrösvidéken és Máraraarosban ezek az erők már sokkal ellentétesebben működtek. 1910 előtt itt a születés még 39,7 ezrelékes volt, a természetes szaporulat 11,5 ezrelékes, tehát mindkettő magasabb, mint a történelmi Erdélyben, ahol a születés csak 35,5 ezrelékes, a természetes szaporulat pedig 9,7 ezrelékes. Azonban a halálozási szám nem követte az Erdélyben észlelt javulási irányt, a születések csökkenése is nagyobb mérvű volt s így a természetes szaporulat 7,7 ezrelékre zuhant. A Bánság már a világháború előtt a leggyengébb népmozgalmi terület volt: nagyon magas (24,0 ezrelékes) halálozása a többi részeknél alacsonyabb (29,5 ezrelékes) születéstevékenység mellett igen alacsony (5,5 ezrelékes) természetes szaporulatot eredményezett. Azóta ezek az arányszámok csak romlottak. A születések 1929 és 1938 között átlagban már a határt jelző 20.0 ezrelék alá sü- lyedtek s egyre csökkenő irányzatot mutatnak. Ezzel párhuzamosan a halálozás alig változott, sőt időnként még romlott is, ami a természetes szaporulat katasztrófáját idézte elő, olyannyira, hogy e tíz év alatt a Bánság népessége csupán 0,2 ezrelékkel gyarapodott, sőt egyes években az apadás is beállott;
