Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Juhász István: A Kelet Népe
110 Dr. Juhász István Hitünk szerint az 6 lélekismereti vallomása ma már minden jó magyarnak lelkiismereti ügye és életparancsa. S úgy érezzük, hogy ez az a magyar kérdés melyre nézve ma leginkább vonatkozik a Kelet Népének az egész országlási rendszert meghatározó figyelmeztetése: „az van napirenden, hogy kimutassuk megoldására nézve a miképpen-t“. Az ész szavára kell most már hallgatnunk és kerülnünk minden további uszitást, fellengös enthusias- must és „a mai nagydivatú korteskedést“. Több mint egy félév telt el, hogy Erdély egyik része visszatért az anyaországhoz s nem hangzott el azóta egyetlen jelentős erdélyi nyilatkozat sem, nem mutatkozott semmilyen erdélyi mozgalom, mely a magyar társadalmi megújhodás ügyét az erdélyi szellem nevében akarta volna a politikai fórum zsibongásában zászlójára írva körülhordozni. Ez a hallgatás nem jelent érdektelenséget vagv elzárkózást. Erdélyi óvatosságot, körültekintést és cselekvési komolyságot jelent csupán : az idő, a körülmények és módok mérlegeié sét, az ész politikáját, annak a cselekvésnek a véghezvitelére, melynek szükségessége — ismételjük — hitünk szerint minden magyar lélekben eldöntetett. írásunk nem akar ezen a mai erdélyi magatartáson rést ütni, csak meg akartuk állapítani azt, hogy ha a jelen körülmények között színgazdag leírásokkal vagv hangos kijelentésekkel nem igyekszünk Széchenyi reformgondolataínak a túlhangsúlyozására, nemcsak erdélyi helyzetünk, hanem Széchenyi szelleme szerint is járunk el. A Kelet Népe tanításával megeyyezőleg valljuk, hogy a magyarság társadalmi megújhodása az egész magyarság védelmét és megmaradási feltételét jelenti. A magyar parasztság társadalmi helyzetét nemcsak belülről, a magyar életerők kifejlődésének érdekéből, nemcsak kívülről: az új európai szociális rend igazsága szempontjából, hanem Erdélyből: nemzeti létünk veszé- lyeztettsége oldaláról is nézzük. Erről az oldalról világosan látszik, hogy államunk jó nemzetiségi és szerencsés európai politikát csak úgy tud folytatni, ha előbb a társadalmi kérdést megoldotta. Széchenyi látása szerint, ennek híjján csak az összeomlás lehet osztályrészünk: „ha a magyar alkotmány sáncai mögött nem áll, vagy azon túl kalandozik a magyar, okvetlen nemcsak a sáncig vissza, de végképp abból is kiveretik. Boruljon csak ránk az északi népek áradásival a keleti kérdés megbomlása, vegyünk ki addig; — magyarságunk mindenkire felkényszerítése által — mindenkit béketűréséből s viszont ne tegyünk alkotmányilag semmit, ne tágítsuk annak alapját, ne használjuk azt emeltyűül, elkerülhetetlenül oly szűk szigetre fog szoríttatni végképp vérünk, vagy jobban mondva vérünk privi- légizált töredéke mindenünnen, sőt még saját fajtánk által is, hogy idő előtt leli magát egy felette szűk és sötét hat deszka közötti űrben, melynek neve koporsó.“ 1918-ban ránk zúdult a Széchenyi megjósolta végzet s ha a koporsó nem is, de a történeti Magyarország közepén csak egy szűk sziget lett a menedékünk. Ma meg kell hallanunk Széchenyi prófétai szavát és tanulnunk kell a múlttá vált tragédiából. Nemzetünk védelmének kiváló
