Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Juhász István: A Kelet Népe
A Kelet Népe 107 a szólás még korántsem érzésf a nyelvnek pcrgése még korántsem dobogása a szívnek és ekkép a magyarul beszélő) sőt legékesebben szóló iS) korántsem magyar métf." ÚGY ÉREZZÜK, hogy Széchenyi nemzetféltő óvatosságtól áthatott szavai ma is időszerűek. Nem azért: mintha nemzetiségi politikánk irányítói nem látnák világosan a nyelvi asszimiláció, az államnyelv tanításának és a nyelvkérdésben kiélesedő nemzetiségi kérdésnek egész területét, hanem azért, mert jól látjuk, hogy a nemzetiségi politika alakítója, végrehajtója nem egy-két vezető ember, hanem az egész nemzeti társadalom. Ma, amikora nemzetek közötti érintkezés oly széles társadalmi felületen tör- lénik, mindenkinek meg kell hallania Széchenyi intő figyelmeztetését s hogy kialakulhasson a nemzet érdekeit igazán szolgáló nemzetiségi politika, egész közvéleményünk átalakulására van szükség. Amióta alkalmunk van a közelebbi megismerésre, mi erdélyiek különös ellentétként látjuk a mai magyar közvéleményben fennállaní azt a kettősséget, mely egyfelől gyanakvással néz minden asszimilánst, másfelől nemzetiségeink elmagyarosítását kívánja. A nyelvkérdésben, mi, akik átmentünk egy nevetséges és eredménytelen asszimilációt kereső politika ellenünk szegzett támadásain, teljes lélekkel valljuk Széchenyi tanítását s „nyelvet, nemzetiséget ily felette könnvű szerrel nem lehet biztositani!‘‘ A „második oldalról", nem a beolvasztó, uralkodó nemzet, hanem a beolvadásra ítélt, kisebbségi nép oldaláról hozzuk a bizonyítékot Széchenyi igazságához. Talán nem tulzunk, ha abban foglaljuk össze kisebbségi tanulságainkat, hogy az államnyelv erőszakos terjesztése egyfelől, visszahatásként, a kisebbségi nép nemzeti öntudatának a megerősödését szolgálja, másfelől pedig egy olyan lehetőséget nyit meg, mely által az önmagába zárkózásra ítélt kisebbségi nép kiléphet szűk kereteiből, munkás, polgári és vezető rétege lehetőséget nyer a társadalmi élet sok területén való előretörésre. Programmot nem adhatnak ezek a sorok, de világosan leszögezzük azt, hogy a nyelvkérdés alapos végiggondolása után egész társadalmunk egységes állásfoglalását kell előkészítenünk. A magyar birodalmi gondolat, amit ma leggyakrabban Szent István nevével összekapcsoltan emlegetünk, a nemzetiségi kérdés és elsősorban a nyelvkérdés területén kíván pontos tisztázást és széleskörű nemzeti felvilágosítást. E munka számára jegyezzük fel Széchenyi szavait, amelyek a nacionális liberálizmus legfor- rongóbb korában intették már vigyázásra a nemzetet és fejtették ki a mindenkori magyar türelmesség és a jól felfogott nemzeti érdek szellemében a magyar álláspontot. Az ész politikáját kell az indulatok hevítése helyett ebben a kérdésben is megvalósítanunk és hallgatnunk kell a Kelet Népe mérsékletre intő s egyben messzi távlatokra mutató figyelmeztetésére! „Várjunk valamit az időtől is!“ A nyelvkérdés — Széchenyi világosan látta — csak egyik
