Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/1. szám - Metamorphosis Transylvaniae

METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE ,MI MINDIG MINDENRŐL ELKÉSÜNK“ Március utolsó napjaiban, nyug­talan idők kellős közepén rendez­ték meg a kolozsvári főiskolások Bartók-Kodály hangversenyüket a kolozsvári Magyar Szinházban. A hangverseny előtti napokra vissza­gondolva, nem mondhatjuk azt, hogy a város „nagy érdeklődéssel és várakozással tekintett" a hang­verseny elé, — ahogy azt beszá­molókban általában mondani szo­kás, Minden mással inkább törőd­tek azokban a napokban az embe­rek, mint azzal, hogy a főiskolások hangversenyt rendeznek a Magyar Szinházban, Hogy városunk magyar főiskolásai mégis vállalták a hang­verseny megrendezésének a kocká­zatát, bátorságos cselekedet volt, őszintén szólva elmondhatnók ezt már magáról a gondolatról is, amely­nek nyomán a főiskolás hangver­seny megszületett. Bátor kezdemé­nyezésnek kell ma még tekintenünk Kolozsvárt az olyan estélyt, amely egy önálló gondolat jegyéljen, min­den közönségsiker és közönség­igény szemelőtt tartását félretéve, tökéletes, magasszintü művészetet akar nyújtani. Kisebbségi magyar társadalmunk leszegényedése s min­den tekintetben való sorvadása az oka annak, hogy társadalmunknak sok más vesztesége mellett zenei érdeklődése s általános zenei mű­veltsége is veszedelmesen aláha- nyatlott. Ha ehhez még azt is hozzávesz- szük, hogy a főiskolások hangver­senye az új magyar zene jegyében született, tökéletessé válik az ügy remén'y telensége. Nincsen szeren­csétlenebb dolog, mint mikor a ze­nei műveletlenség mellé társul sze­gődik a zenei maradiság, — ez pedig épen a magyar zene kérdé­sében teljesen egyet jelent. Ha tár­sadalmunk zenei műveltségét hiá­nyosnak kell neveznünk, akkor ilyenirányú intézményeinket viszont maradiaknak kell bélyegeznünk, A Bartók-Kodály-irány ma már nem is irányt jelent a magyar zenei mű­veltség történetében, hanem jelenti magának a magyar zenének a tel­jes eddigi történetét, de jól tudjuk, hogy Erdélyben, éppen Erdélyben mennyire más még a helyzet. Har­minc évnek a csodálatos magyar zenei forradalma, a másfélévezre­des hamvaiból életre kelő magyar zenei lelkiség izgalmas és győzel­mes szabadságharca, ami ma már hovatovább minden magyar földön valósággá lesz, Erdélyben — meg kell vallanunk — mennyire gyer­mekcipőben jár még. Természete­sen nem egyesekre gondolunk itt, hiszen azért éppen elegen vannak, akik nálunk is már évek óta vivják az új magyar zene igazát; nem is az ifjúságra, amelyik már régóta másként gondolkozik, de gondolunk társadalmunk egyetemére, népne­

Next

/
Oldalképek
Tartalom