Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Magyar népközösség - Venczel József: Művelődéspolitikai terv
74 Venczel József A népegészségügyi nevelés és a közösség biológiai erejének növekedése, a szövetkezeti iskolázottság és a szövetkezeti mozgalom izmosodása, a gazdasági szaktudás és az anyagi erők gyarapodása egymástól el nem különíthető, kölcsönös viszonylatban jelentkeznek s miként a termelő munka megszervezése, a nemzeti tőke biztosítása és gyarapítása s a népi szükségletek zavartalan kielégítése egyúttal szilárd alapját képezi vagy képezheti az egyházi munkának, az iskolának, a népnevelésnek, a népegészségügynek, a jogvédelemnek. A művelődéspolitika és eredményes a közértelmesség, akárcsak a gazda ságpolitika és eredménye t a viszonylagos anyagi jólét valamely nemzet vagy nemzetrész életigenlésének egyként elsőrendű megnyilatkozásai, Az erkölcs és a tudás, a szép és az isteni szolgálata épp olyan fontos tényező az előhaladásban, mint az anyagi feltételek és a rendezett társadalmi viszonyok. Elsőbbséget egyiknek sem biztosíthatunk, a párhuzamosságot kell hangsúlyoznunk, Legfennebb kiemelhetjük a művelődéspolitika eszmehirdetőivel, hogy „a társadalom, mint egész, csak úgy egészséges szellemileg, s csak úgy képes a szükséges szolidaritásra és közös munkára, ha szervezetének valamennyi tagja a neki megfelelő műveltségben valóban részesül."^ AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZPONT ERDÉLYI VISZONYLATBAN valljuk Márton Áron megállapítását, hogy nemzeti egységünk azért volt belső erő nélküli, mert tu' data nem nyúlt le mélyen az összesség leikébe, pőre politikai egység volt s nem az érdekeknek, a műveltségi javaknak és a nevelési eszményeknek a közössége^. Művelődéspolitikai revíziónk első feladata tehát azon gondolkozni, miként valósítható meg a lelkek igazi egysége, a művelődés és a műveltség közössége; népünk szervezői eredménnyel vállalhatják-e az új követelmények szolgálatát, szűkös helyzetünkben képesek vagyunk-e igényesebb művelődéspolitikai terv végrehajtására? Természetes adottságunk, hogy a vallási tagozódás miatt egyházpolitikai egységről nem beszélhetünk, de már nem természetes jelenség az iskolai nevelésügy szellemi tájékozódásának megosztottsága, az iskolánkívüli népnevelés gazdátlansága, illetve az a tény, hogy az egyházak és más intézmények jóindulatára bízva, minden közös terv és ellenőrzés nékül kallódik, a népi műveltség feltárására és tudatosítására alkalmas mozgalom nem indul, a népkönyvtárügy üzleti kérdéssé zsugorodik, a dalárdák mozgalma merev ellenállást tanúsíthat a magyar népi és az új magyar zenével szemben, az irodalompolitika szabad írói társulások magánügye, a tudomány- politika az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyzete folytán megoldást alig talál. Hiányzik az intézmény és az irányítás, az egyéni szándék és a társulati gőg fölé emelkedő közösségi akarat, az erdélyi magyar közművelődési központ, mely a külön útakat egy célba vezesse, a 1 Kornis Gyula .* A kultúra mint államcél. I. m. 133. 1. * Márton Ároni Nevelésügyünk feladatai, Hitel, 1937, évi 3. sz.
