Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Eszmék és elvek - Venczel József: Az eltorzított nemzedék-fogalom
nili.liiJW m Dr. Venczel József de a saját lábán, elfogadja az örökséget, hogy gyarapíthassa, és és töri magát, hogy a kapott jótanács nehogy szolgai utánzásra csábítsa, hanem önálló tervezgetésre, az új időnek megfelelőbb eszmélkedésre ösztönözze« A baj azonban ott van, hogy a közösségi életben már nem érvényesülnek azok az elemi élet- és lélektani tényezők, melyek a család felelőseit, az apát és anyát boldogsággal töltik el s erőt meghaladó áldozatokra késztetik. A közösségi életben az apaság és anyaság érzelmeit a vetélkedés, nemritkán az irigység gőgösen száműzi s ezért, legyen bármennyire jóakarata a szavát hallató új nemzedék, kesernyés légkör övezi, savanyú arcok tükrözik, hogy eszméi kellemetlenek, szidást, rágalmat hall; ha akarja, ha nem; az atyai hajlékban külön zúgot kell keresnie, hol testvéreivel békén és egyetértésben tetvelhet. Persze vannak hálátlan fiák és hálátlan nemzedékek, kik önként keresik e szecesszió alkalmát, forradalmi lelkülettel szembeforculnak mindennek, ami — legalább is szerintük — avult és tűzrevaló. De nem ez a természetes és általános. Nagy kirobbanások idején így van ez, de egyébként az őrségváltás nem azonos fogalom a forradalommal, a cselekvés vagy ennek vágya — mely minden új nemzedék mozgató ereje és jellemző jegye — nem el entéies a hagyománytisztelettel. Sőt beteges vonás, amikor ez a kettő nem társul: a cselekvés, mely eredeti alkotásokra mozdítja az építő hagyományokat, és a hagyomány, mely biztosítja, hogy az új alkotások szerves folytatást jelentsenek- De meg lehet e értetni mindezt ? Annyi téves- képzet társul már e szóhoz : nemzedék ; az apák féltik az óva őrzött hagyományt, a fiák — maguk megnyugtatására talán — szabadjára engedik cselekvő vágyaikat s mikor megtorpanni kényszerülnek, dühösen bűnbakkot keresnek- Pedig kölcsönösen nincs erre teljes joguk és okuk sem- Ha a családias szellem uralkodna, nem is beszélnénk erről, volnának kis konfliktusok — hol nincsenek ? — de minden lehető ellentétet elsimítana a szülői érzés, mely a nyugtalanban is a továbbélőt szereti, és a gyermeki érzés, mely minden keserű tapasztalat után is az életadót és a nevelőt tiszteliKomoly és beható revizió alá szorul tehát a nemzedéki szemlélet s a nemzedéki kérdést durván hánytorgató újabb módszer s az, ami ebben a legkirívóbb, a nyesetlen modor. Nem utasítunk vissza semmit s lényegében nem vitatkozunk senkivel sem. Csak éppen a figyelmet hívjuk fel az említett „Nemzedéki vallomás“ egyik, nem jelentéktelen passzusára: „Az élet tényei azt mutatják, hogy az erdélyi magyarság lélekben önmagához tért. Ez az igazság, mint minden igazság e földön magában hordja a munka és az építés törvényét. Félre nem érthető világossággal olvassuk ki hát belőle, hogy az élet tényei egységre mutatnak. Ez az egység pedig családi és nemzeti jellegű, amiből törvény szerint következik, hogy az erdélyi magyarság új életformája a családdá alakult nemzeti közösség-“ Ha lígy tetszik, ez a megállapítás célkitűzés is, s ez a célkitűzés nyilván egyetemes érdekű és értékű is. Kár tehát — általánosságban mondjuk — kesernyés hangulatot tenyészteni és zsörtölődő hangon időről-időre kötődni; nincs most ennek az ideje. . . A-;, •_ .
