Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Eszmék és elvek - Venczel József: Az eltorzított nemzedék-fogalom
318 t)r- Venczel József élesztik a köztük amúgy is parázsló belső ellentétek tüzét. Vannak idők, amikor mindenkinek le kell tennie harcra készített fegyverét s a nagyobb közösségi érdekek parancsszavára meg kell találnia a békés munka kijelölt helyét. A kínálkozó lehetőségeket felhasználni kell s nem tékozolni; ki nem ezt teszi, valóban ártalmas, ítélet alá való, közösségileg bűnös és veszedelmes. Ámde az újabban pergőtűz alá vett nemzedéki-kérdésnek nincs efajta vonatkozása, mert Erdélyben évek óta eltűnt a közönségesen nyilvános ellentétbe fulladó nemzedéki kérdés. Kerek három esztendővel ezelőtt már volt alkalmunk világosan rámutatni arra, hogy a közvéleményünkben ellenlábasoknak tartott nemzedéki csoportok megfeledkezni látszanak egymásról. Az „apák“ hatalma (az irigykedésre tápot adó „hatalom") /d/szat-hatalomnak bizonyult s a „fiák" forradalma (ez a dühös és néha neveletlen ellenkezés) is bizony csak Zá/sza/-forradalom. Nincs hatalom, mely indokolná a forradalmat, és nincs fortadalom, mely a hatalomért lángolna. Csak a kapcsolódás hiányzik az egymásmellettiségben s ez se késhet sokáig, mert hiszen időszerűtlen, hogy az „öreg" gyanakvó szimatolással megbízhatatlanságot kutasson a „iiatal" körökben ; és időszerűtlen, hogy a „fiatal" meggondolatlan túlzással elnyomónak mondja ki az „öreg“-et. Lehet e megbízhatatlan az, akinek nincs különösebb megbízatása ; és nyomhat-e el olyas valaki, akinek nincs erre megfelelő hatalma ? A látszat csalt s éppen a fiatalságnak volt ereje ahhoz, hogy az eddigi némiképpen hamis szemléletét újjal cserélje fel s megindítsa azt a szellemi folyamatot, mely az egyetemes társadalmi törvények szerint alakuló nemzedéki stratégiában jobbára előd- nélküli és éppen ezért páratlan. Gondoljuk csak meg! A két évvel ezelőtt lezajlott nagy „nemzedéki" megnyilatkozás, a Vásárhelyi Találkozó, már nem az idősebb nemzedék ellen készített fegyvert) hanem a nemzetélet védelmére vértezték fel magukat az ott megjelenők s hangoztatták, hogy közéletünkben nem a kor- osztálybeli megúihodás a fontos, hanem a szellem frissülése, a közerkölcs megszilárdulása, a látás tisztulása és a reális nemzetpolitikai tervszerűség érvényesülése- Az csak esetlegesség, hogy a lelki megújhodás nálunk csaknem elképzelhetetlen a korosztálybeli megújhodás, közéletünk megfiatalítása nélkül. De tovább megyünk s közelebbi példára mutatunk rá. A nem is olyan rég, néhány hónappal előbb közreadott Nemzedéki vallomásban még tisztultab- ban jelentkezik ez a felelősségteljes erkölcsi magatartás. „Ebben a történelmi időben — mondják az aláírók — az új férfinemzedéket illeti az első szó, hogy az egységnek sürgető szavát hallassa. Húsz esztendő alatt nagy útat tettünk meg , •« Kemény szellemi harcokat kellett vívnunk a tényekkel, az előttünk járó nemzedékkel, egymással és önmagunkkal egyaránt. De annyi küzdelem után, most már elmondhatjuk legalább; a körülöttünk ható tényeket ismerjük és az előttünk dolgozó nemzedéket türelmetlenségünkkel többé nem zavarjuk. Ha valaha szép és nyugtalanító díszek voltunk a nemzet építményén, most erős híd vagyunk, mely az előttünk járókat összeköti a nyomunkba lépő ifjúsággal.
