Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Szekfű Gyula: A magyar jellem történetünkben
314 Szék fű Gyula zeli hibák íelfejtéséhez és részletes megismertetéséhez s aki a maga körében ne próbálta volna meg azok megjavítását, A XVIII, század végén a költők a magyar vitézség dicsőséges képét tartották a magyarság elé, hogy önmagára ismerjen és visszatérjen az ősi jellemhez, melyet Virág Benedek és társai, meg Berzsenyi Dániel párducos Árpád és római Cato sajátságos keverékének rajzoltak. Virág optimizmusa csakhamar helyet ad a ,,rút szibarita váznak“ és Kölcsey pusztuló népének, melynek jobbléte már nem is magától, hanem egyedül Isten irgalmától függ. A nemzeti bűnökben elmerül r nemzet, a „dicső nép, mely tanult izzadni s izzadás közt hősi bért aratni“, megromolva helyet ad új idegen „más szózatú és más keblű“ népnek; sírját Vörösmarty víziója szerint legalább gyász, könnyező népek veszik körül. De ez is illúziónak bizonyul ... s már 1849 bukása megtanítja költőinket arra, hogy bűneink nem hogy fogytak volna, hanem gyarapodtak és erősödtek. Arany János és fia, László, már keserű, gyilkos vagy öngyilkos szatírával nézi nemzeti jellemünket Csőri vajda és dádéi, meg Hübele Balázs groteszk alakján át; még a tragikumot is megtagadják népüktől. Mindez azonban csak a vezető rétegek, az ,,intelligencia" köreiben megnyilatkozó nemzeti jellemre vonatkozik, arra az osztályra, mely történetünket alkotta és életünket irányította ezekben az időkben, s mely vékony réte- geződésében valóban már alig tudta hordozni a nemzeti sors súlyát, Közben Petőfi átmenetileg jobb véleménnyel van a nemzeti jellemről, nem ugyan erről a nemesi „úri" jellemről, melynek ősi bűneiről, gőgös tétlenségéről, patópáloskodásáról, szellemi összeeséséről felejthetetlen zsánerképeket festett; ő végre felfedezi a beteg középosztály alatt a nemzet egységes ösztönvilágát és azt a népet, melyet jobbágysorsa háromszáz esztendőnél tovább kizárt a nemzeti közösségből, Petőfit ebben már megelőzték az államférfiak, élükön Széchenyi István az ő nagy felfedezésével a kilencmillió ,,jó és hű“ jobbágyról, aki a magyar jövő záloga, A vezető osztály betegségeit kívülről, könyörtelen szemmel tekintvén meg, Széchenyi elkészíti a nemzeti bűnöknek mai napig legteljesebb diagnózisát, valamint a gyógyttlás nemzetnevelői eszközeit is számba veszi.,. Rámutatott az abszolút sikerű gyógyszerre, melyet ő még nem alkalmazhatott, utána pedig senkinek sem volt bátorsága többé alkalmazni. Ez a heroikus szer Széchenyi szerint abban áll, hogy újra elő kell venni a magyar parasztságot, melyben oly ősi erények, oly hamisítatlan monumentális formákban nyugszanak, hogy a fiatal gróf alig tudta azokat könnyezés nélkül szemlélni, A vezető rétegek betegsége tönkre teheti a magyarságot, de minden vihart bizonyosan ki fog állani akkor, ha megint igénybe veszi a parasztságban rejtve élő ősi magyar jellemet, Széchenyi a vezető réteg megjavításáról sem mondott le szívesen, de gondolatainak analíziséből világos, hogy amennyiben a vezető osztályt végkép használhatatlannak találta, a nemzet jövőjét az „utolsó reménységtől", a parasztság aktivitásától, történeti szerepének visz- szaadásától várta,,.
