Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Szekfű Gyula: A magyar jellem történetünkben
A magyar jellem történetünkben 3o3 meg szónokaikat) lehurrogták őket« minden tumultuarisaO) terror hatása alatt ment végbe. Aniint ez természetes is. A szabadság- szeretet nem vezetheti többé azokat a tömegeket, melyekben a szabadság már szabadossággá fajult el. .. Az uralomra jutott egy> huszadrész magyar közt már csak kevés akadt szabadságszerető, vitéz és belátó i ezek mind ott voltak Mohácsnál... MOHÁCS UTÁN .. MOHÁCS UTÁN EGYETLEN FELADAT hárult az életben- maradottakra: az ország védelme és ennek érdekében az állam- egység helyreállítása, A török fenyegetés állandó súlya alatt, mintha egyszeriben elvágták volna, megszűnt a kisnemesség túl tengő befolyása : a politika megint a nagybirtokosok, egyházi és világi főurak dolga lett, amióta fejenként nem gyűlhetett többé össze a nemesség a rendi gyűlésekre. Ha a főnemesi osztály Mohács után csak annyira magyar, mint még Zsigmond és Hunyadi János korában, kétségtelenül rátalál a kivezető útra. Külső segítség egyedül Ferdinándtól volt várható, s ezt a segítséget minden kockázat nélkül el lehetett fogadni, amíg Ferdinánd nem volt császár, csak Ausztria és Csehország ura. A tragédiát az okozta, hogy a vezető főurakból épp ez időben hiányzott a hagyományos politikai bőlcseség, a helyzetet nem voltak képesek a tényekből kiindulva megítélni, s ehelyett előbb azt a főurat választották királlyá, aki akkor már két évtizeden át szinte naponként bebizonyította kormányzásbeli tehetetlenségét, az után pedig ennek a királynak védelmében behívták az országba az ősi ellenséget, a pogány törököt. Al'g képzelhető el a hagyományos politikai bőlcseség súlyosabb arculcsapása, mint János kormányának török segítséggel fenntartása. De ezt is megértjük, ha ismerjük János tanácsadóit, pártszenvedélyben felnőtt néhány magyar úr mellett délszláv főpapokat és egymással rokonságban ál ó szerb-román családok fiait. Zápolyai nevű király alatt Petrovics, Perussith, Cserepovics, Drágffy, Patócsy, Frangepán, Majlád, Statileo, Brodarics, Verancsics nevű kormányférfiak, diplomaták, hadvezérek akadályozták az ország egyesítését; a magyar urak végül is csak akkor tudtak ősszeál- lani két királyuk erőszakkal kibékitésére, mikor már elmúlt a több mint tíz esztendeig tartó „psychologíai pillanat" és sem János nem akarta többé családja királyi jövőjét feláldozni, sem Ferdinánd nem volt képes a polgárháborúban elhasznált csapatait pótolni, a török pedig e huzavona alatt rájött Magyarország szervi gyöngeségére. Budavár 1541-i elveszte éppúgy, mint Mohács, a régi államfenntartó erők teljes meggyen^,ülését demonstrálta. De Budavár elvesztése után egymást követve álltak talpra nagy politikai tehetségek, akik a hazai föld primér szeretetéből éveket és évtizedeket átdolgoztak a szétszakadt ország egyesítésére, Munkájuknál érdemes egy pillanatra megállanunk, egyrészt, mert bőven folyó adataink miatt közelebbről is szemügyre vehetjük őket, semmint a középkor régebbi államférfiait, másrészt, mert
