Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Szekfű Gyula: A magyar jellem történetünkben
A magyar jellem iörféneiünhben 297 pok, világi {őhivatalookok és megyeispánok, s a nemzetségfők utódai, még idegen származású nagybirtokosok is helyet foglaltak. Freising! Ottó püspök, a Xfl. század közepén jellemzőnek találja a magyar életre, hogy az előkelők, „primőrök" magukkal viszik széküket a királyi udvarba, s ott leülve „az ország dolgait tárgyalják és megbeszélik" és ugyanezt teszi közülük a fagyos télen kiki a saját házában. Bölcs Leó politizáló magyarjai tehát a keresztény királyság idejében is megtartották ezt a sajátságukat, mely joggal feltűnt és idegenszerünek látszott a német püspök szemében, aki a nyugati kereszténység feudális világában sokkal szigorúbb alárendelés! viszonyokhoz szokott hozzá és természet- ellenesnek találta, hogy az urak „more patrio" beleszóljanak a király és udvara, főhivatalnokai politikai elhatározásaiba . . . A NYUGATI KERESZTÉNYSÉG HATÁSA DE VÁJJON AZ ÚJ HAZÁBAN való megtelepedés és a kereszténység felvétele nem taszitotta-e ki a természetes fejlődés menetéből a magyar népet és elnyomva ősi tulajdonságait nem alakitotta-e át jellemét is ? Ilyen és hasonló kérdések könnyen feltolakodbatnak, ha ismerjük az életmód azon gyökeres eltéréseit, melyek a lovas-nomád pusztai nép és a keresztény-nyugati letelepedett, földművelő és iparűző élet közt vannak. Azzal is tisztában vagyunk a legújabb kutatások óta, hogy a kereszténység a magyarságnak nemcsak vallási képzeteit alakította át, gyúrta egésszen újjá, hanem állami és jogi' gondolkodását is megváltoztatta. . . Mindez oly lényeges változást jelentett, hogy joggal felvethetjük a fenti kérdést: nem tűnt e el nyom nélkül a magyarság ősi jellege ? Minden adatunk arra mutat, hogy nem tűnt el, sőt változáson is csak annyiban ment keresztül, amenyiben ezt az új viszonyok feltétlenül szükségessé tették. A „politizálás", mint láttuk, tovább élt és kifejeződött a rendi testületekben a vitézség helyébe sem lépett gyávaság ; a magyar igazi katona maradt és vitézségén az egymást felváltó, új és új fegyverek, harci eszközök, taktikai és stratégiai felfedezések sem változtattak, a kopjától a repülőgépig. Ezeket a magyar közönség előtt felesleges bizonyítgatni. A lényeges mindezen jellemvonások gyökerének, a szabadságszeretetnek alkalmazkodása az új, európai keresztény viszonyok között, A magyar nép a Kárpátok karéjában végkép elszakadt rokonaitól: eleinte még Kelet felé vérrokon lovas-nomád törzsek voltak szomszédjai, besenyők, kúnok, de ezek már, az eurázsiai puszta íratlan törvényét érezve, nem ismerhették el rokonnak a letelepedett kérész tény magyart, aki zsákmányolásuknak époly tárgyává lett, mint a szlávok vagy bizánciak. Áz utolsó rokonok így részben épp a magyarok csapásai alatt hulltak el, s eltűnésükkel vált a magyar nép igazán testvérlelenné idegenek, szlávok, németek, románok között ... A testvértelenné vált nemzet tudatára ébredve, hogy itt többé nem remélheti fennmaradását vérrokon népek állam
