Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/4. szám - Vincze Lajos: Siter község énekkultúrája

SITER KÖZSÉG ÉNEKKULTÜRÁJA

BARTÓK BÉLA „Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje“ c. tanulmányában megállapítja, hogy a magyar népdal homogén jellegű és térben teljesen egységes ; egy székely falu dallamanyaga nagyjában ugyanaz, mint valamely dunántúli falué, A négy nagy dialektusterület, Dunántúl, Felvidék, Alföld és Erdély megkülönböztetése nem jelent stílusbeli különbséget, csupán azt jelzi, hogy bizonyos stílusú dalok egyik vagy másik területen nagyobbfokban elterjedtek, pl. Erdélyre a régi ötfokú, az Alföldre az újstílusu dalok jellemzőek.

Ez a megállapítás érvényes a biharmegyei Síter község népzenéjére is i dallamanyaga általában megegyezik báimely más magyar falu dallamanyagával. Mikor tehát községünk énekkultúrájával számot akarunk vetni, nem lehet célunk és nem is szükséges, hogy a falu teljes dallamanyagát ismertessük, elégséges, ha megfelelő példák segítségével ez énekkultúra jellemző jegyeire mutatunk rá, típusokat sorakoztatunk fel s ezzel bepillantást engedünk a község élő zenei világába.

Szempontunkból Síter elég jelentékeny sziget a megye szalárdi járásában, meghúzódva a Nagyváradtól északra elterülő szöllődom- bok között. Meglehetősen távolesik minden fontosabb közlekedési úttól, lakói vidám természetű, egymás közt közlékeny református magyarok, s az életforma, habár itt sem tudott ellenállni a polgáriaso- dás hódító folyamatának, mégis sok elemet őriz a régiből, jóval többet, mint a környékbeli magyar falvak. Énekkultúrája mindenesetre határozottan magyar jellegű ma is s ezt nem befolyásolja az a tény, hogy az ősi stílus már kihalt, mert él az új j ehhez törhetetlen hűséggel ragaszkodnak s a városi hatás még nem jelentékeny,

Sítertől keletre román községek vannak, de ezen a síkon, a zenei élet világában, e román községekkel nincs semminemű kapcsolata, A nyugati részen magyar községeket találunk: Paptamásít, Bihart, Szalárdot, de ezeknek sincs szerepe Síter énekkultúrájának alakulásában, mert e községekben a gyors polgáriasodás következtében a népdal már-már kiszorult s átengedte helyét a városból szál- lingáló népies műdalnak, Paptamásin s társaiban még tudják a népdalokat, de ma csak ritkán éneklik s a divatos „magyar nóták“ és kisebb mértékben a modern városi táncdalok megkezdték bomlasztó hatásukat, úgyhogy a módos magyar gazda zavar nélkül mondja „csiricsárénótá"-nak az újabb stílusú népi dalt s „kódusnótá"'nak a régi stílus ritka maradékait. Végeredményképpen Síternek zenei szempontból csak a szomszédos elmagyarosodott tót községekkel van szerves kapcsolata, mégpedig igen érdekes módon, A tótok átvették