Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Oberding J. György: A bukovinai magyar népcsalád
A bukovinai magyar népcsalád helyzetképe 2?1 BOLDOGASSZONYFALVA, A BRAZÍLIAI CSÁNGÓTELEP SOKKAL KEDVEZŐBB HELYZETBE KERÜLTEK a brazíliai csángók, A boldogasszonyfalvi brazíliai magyar telep az őserdők mélyén fekszik, távol az idegen kultúrától. Itt ugyanazt az életet folytathatták a kivándorlók, mint amelyet odahaza éltek, Boldog- asszonyfalvát öt sztrigyszentgyörgyi csángó család alapította 1924-ben, a legközelebbi várostól, Sao Paulotól, 800 kilométernyire, Mind az öt családfő a háború előtti magyarországi visszatelepítések során került Sztrigyszentgyörgyre s onnan a főhatalmi változás után, az 1922—23. években keltek útnak Délamerika felé. Keserves küzdelmek után tudtak eljutri odáig, hogy az őserdőben helyet vásároljanak, azt kiirtsák és megalapíthassák telepüket, A telep megalapítása után még két csángó családdal és több magyar családdal szaporodott a kolónia lélekszáma, 1933-ban már 32 magyar család élt ott, számuk azonban 1938-ban 20 családra csökkent. Ezek között öt csángó család van 28 lélekszámmal, A telep megalapítójának, Turbuk Zakariásnak legidősebb fia. Árpád, most negyven éves, Uruguayba költözött át, Turbukékon kívül az Illés, Székely, László és Györffy családok élnek ott. Annak dacára, hogy a föld évente kétszer terem, az élet nagyon küzdelmes, az értékesítési piac távolfekszik s a rossz utak miatt nehéz a szállítás. Ötven kílómétere- körzetben nincs orvos, se bába, se gyógyszertár. Ha valaki megbetegszik, orvos és gyógyszer nélkül kell viselnie a betegségét. Ha belepusztul, pap nélkül temetik el. Csak néha-néha keresi fel őket egy- egy magyar pap, hogy lelkivigaszt nyújtson küzdelmes életükhöz. Hogyan élnek ezen a világtól elzárt kis magyar szigeten ? Erre adja meg a választ Kordás Ferenc, sao-paoloi Julián-tanító levele „Egész nap irtják az őserdőt, hogy termőföldet nyerjenek a termelés számára. Vetnek : rizsát, babot, vattát, tengerit, kevés kávét, mandiókát, sőt újabban búzatermeléssel is kísérleteznek, állatokat tartanak, egyszóval nagyon szigorúan, keményen élnek, mert az őserdő törvényei igen kegyetlenek. Az első nemzedék sohasem tud beleilleszkedni az amerikai életbe, mert nem is lehet, — az asszimi- lálódás csak a második és a következő nemzedékekben lesz látható, majd egészen meggátolhatatlan. Az óhazával való kapcsolat minden évben lazul, mert az írás nehezükre esik, a közelben nincsen sem bolt, sem bélyeg. Lassan beletörődnek a sorsba s csak néha, ha egy kis pinga felvidítja őket, virágosodik ki bennük az áldott jó csángómagyar kedély, csak akkor nyílnak ki az elzárkózott szívek és lesz fályolos a tekintetük. Nagyon lehet szeretni őket, s aki véletlenül közéjük téved, sohasem tudja őket elfelejteni. Büszkék arra, hogy csángó eredetűek, s ezt azzal mutatják meg, hogy a legnehezebb őserdei telepen, távol a világtól, piactól, emberektől és kultúrától, egy sajátos csángó életformát teremtenek maguknak. A csángómagyar nem olvadt be évszázadok folyamán a bukovinai halmok és folyók között sem, itt sem lesz belőle brazileiro. Nem érti őket senki, még
