Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Oberding J. György: A bukovinai magyar népcsalád
268 Dr. Oberdins József György volt, amikor 81 gyermek született. Adataink csak a reformátusokra vonatkoznak. Ez kiegészitve a katolikusokéval, még kedvezőbb lehet. Sajnos, a legutóbbi években már csökken a születések száma s ennek a városban szolgáló leányok íelvilágosultsága adja meg a magyarázatát. A családok azonban még mindig nagyon népesek. Egy püspöki látogatás alkalmával a református püspök örömmel állapította meg, hogy Hertelendyfalván „nem az egyke, hanem a tizenegyke" divatos. Sajnálatos, hogy a csecsemőhalandóság még mindig nagy. A tanköteles gyermekek az állami elemi iskolába járnak. Az iskola négy tanerős, három magyar és egy szerb tanítóval. A gyermekeket az államnyelv mellett magyarul oktatják. A tanügyi helyzet itt kedvezőbb, mint az erdélyi csángó telepeken. Gazdaságilag és közművelődési téren kielégítően megszervezettek. Van hitelszövetkezetük, gazdakörük, népkönyvtáruk, dalárdájuk, ifjúsági egyesületük (K. 1. E,), önkéntes tüzoltó-egyletük és műkedvelő együttesük. A református egyház „Népház‘‘-at épített. Itt talált otthonra az ifjúsági egyesület és a népkönyvtár. A Népháznak van rádiója is és itt tartják a műkedvelői színelőadásokat, amelyek iránt erdélyi testvéreikhez hasonlólag különös érdeklődést tanúsítanak. A jugoszláviai magyar lapoknak nyolcvan előfizetője van a községben. Az ősi népművészeti termékeket, varrottasokat megőrizték, de a háború után már nem igen foglalkoztak készítésükkel. 1933-ban azonban a szabadkai „Munka" c, gazdasági lap háziipari tanfolyamot szervezett, ígv felélesztette a varrottasok készítését s mikor a tanfolyam után a Magyar Közművelődési Egyesület kiállítást rendezett, a csángó varrottasok rendkívüli sikert arattak. Ez élénkítőleg hatott a régi népművészet fellendítésére. Hertelendyfalva a „jugoszláviai Kalotaszeg“ nevet kapta s most már piacra készítik hímes munkáikat, ami megfelelő mellékkeresetet jelentene, ha nem lennének kiszolgáltatva megrendelőiknek, akik előlegekkel tartják kézben őket Életszínvonaluk szegénységük következtében alacsonyabb a velük együtt élő más nemzetiségűek életszínvonalánál. Házaik túlnyomó többségben szoba-konyhásak, mindössze 20 családnak van több szobás háza, de a több szobával rendelkező gazdagabb családok is csak egy helyiséget laknak, bármily nagy is legyen a családtagok száma. A házakat a betelepüléskor fából építették bukovinai módra, a kilencvenes években azonban-áttértek a vályogházak építésére, Ezeket cseréppel fedik. Sok háznál még láthatni a tornácokon a székely faragásokat. Berendezésük már városias, csak egy-két öreg házaspárnál láthatók mennyezetig felpárnázott ágyak, festékes szőnyegek, cserépkancsók. Táplálkozásuk gyenge és egyoldalú, A tejtermékeket, tojást piacra viszik, húst keveset esznek, A lakosság fele naponta csak egyszer eszik meleg ételt, délután öt óra tájban, A módosabbak délelőtt tíz óra körül is készítenek valami levesfélét. Főtáplálékuk a káposzta, burgonya, bab és paradicsom egyszerű elkészítésben. Viseletűkben megőrizték a bukovinai viseletét, de az utóbbi időkben már nagyon hódít a városias viselet. Akik még ragaszkod-
