Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Albrecth Dezső: A szellem kötelessége
A szellem kötelessége 255 lem haladt; gyors kifejlésével és virágzásával pótolni tudta az állami erő hiánya okozta kisebbértéküségi érzéseket; nemzedékeknek adott erőt, öntudatot, hitet. Tíz évvel ezelőtt még teljes erejében élt s messzehatóan irányított j ma mintha elvesztette volna önmagát, az irodalom megszűnt sorsformáló lenni, a közírásban a A/dgunife Revízió- ja utód nélkül maradt, s a szellem elhalkulásával párhuzamosan hódít tért egy irányzat, mely megfeledkezni látszik arról, hogy egyedül a szellem képes kialakítani azt az értékrendet, mely értelmet adhat a közösség életének s a közösségben élő minden egyes ember törekvéseinek. Mint említettük, a kisebbségi futam első körében a szellemi erők teljes mértékben hatottak : magyarázatát tudták adni a nemzeti létnek, célt mutattak a közösség életének és hivatástudatot sugároztak, A történelmet élővé varázsolták és a népi műveltség töretlen erejével, hagyományos értékrendjével gazdagították a nemzeti műveltséget, Az indulás tökéletes volt s ha a mélység, melyből a nemzetet ki kellett emelni, nem lett volna akkora, úgy a fejlődésben sem állt volna be a törés. De mivel a letárgia teljes volt és az idők vészesek, a nemzet alkotó erőit viszont fel kellett rázni és a nehézségeken át kellett vezetni, a szellem akaratlanul is illúziók áldozata lett. Hitte, hogy Európa a megértés és megbékülés irányában halad és a népek közötti ellentétek a jóság, a megértés, a testvériség szellemében „a humánum magaslatain“ elintézést nyernek, tehát a szellemi és erkölcsi erők, s ezek közül is főképp a szelídség, a jóság és alázat elegendők arra, hogy egy nép életjogát biztosítsák. Ezt az illúziót is, mint minden illúziót, keserű kiábrándulás követte. Európa fejlődése ellentétes irányban haladt, A nemzeti eszme kizárólagossá válása folytán az ellentétek a nemzetek között még jobban kiéleződtek; világnézetek leszámolásra törtek ; a kiábrándult emberiség új eszmék után kutatott, s az egyén helyébe a közösséget, a tőke helyébe a munkát, a jog helyébe az erőt, a gondolat helyébe az akaratot állította. Világnézetek és nemzetek gigászi küzdelmében a humánum fegyvereit, mint eleve alkalmatlanokat, elvetették, s mint minden nagy küzdelemben, az erőszak eszközéhez nyúltak. Az élethez való jogot nemzetek és eszmék számára az erő biztosítja s az erőt pedig a küzdelemben megedzett, elszánt és akaraterős társadalom adja. Más éghajlat ez, más világ, zord és kietlen, nyers és kegyetlen; a szellem tehát sietett élni klasszikus szabadságával: inter orma silent musae és elefántcsonttornyába zárkózott. Pedig a szellemi erőknek különösen a nagy szellemi változások idején kell résen áll- niok, mert különben, mint a pásztor nélkül maradt nyájban a farkas, az idegen értékrend könnyű pusztítást végezhet, A nemzeti erő csak addig töretlen, míg a maga erejéből tud feleletet adni a lét minden kérdésére és a jövő útját maga tudja kijelölni. Ha a a nemzeti szellemben nincs elég erő és rugalmasság arra, hogy a korszellemmel lépést tartva revízió alá vegye értékrendjét; ha azt elavulni hagyja olyannyira, hogy az emberek többségének nem tud feleletet adni létűk kérdéseire, úgy a szellem csatát vesztett és megírta saját ítéletét.
