Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/4. szám - Albrecth Dezső: A szellem kötelessége

A SZELLEM KÖTELESSÉGE KÜLÖNÖS a mi életünk. Néha felszabadul, célok nyílnak meg, új lehetőségek, s a derűs ég alatt pezsdülve indul a munka minden­felé i máskor meg összekuszálódik minden, a célok elvesztik jelentő­ségüket, a munka hirtelen megáll az idegek rövidzárlata következ­tében, idegességek cikáznak, célt keresnek és találnak. Ilyenkor sűrű és nehéz, fojtogató a levegő, — edzett tüdő kell kibírásához —, mint ép mostanában, pár hónap óta. Feszültség él közöttünk t viha­rok törnek ki egy pohár vízben, hajtóvadászat indul emberek ellen ; néhol nemzedéki harc éleződik, máshelyt különös szövetkezések ala­kulnak, s mint megbolydult méhkasban, támad mindenki, mindenki ellen. Nádasdy Tamás bizonyára fellélekzelve hagyná el e „tündér­országot“, melynek ismeretlen veszélyei és állhatatlansága annyira megborzongatták. A szellem kötelessége, hogy uralkodjék a testen s a harci zaj fölé emelkedve kutassa az okokat, állapítsa meg a betegség tüneteit s irányt mulasson a gyógyulásra, A szellem kötelessége ez, mely bár üldözött vaddá kezd változni Európában és sok jel mutatja, hogy nálunk is, nem mondhat le szerepéről, hiszen csak addig van létjo­gosultsága, amíg az irányítást végzi s amíg képesség van benne, hogy önmaga szüntelen megújítása árán irányító tudjon maradni. A népek ma már nem bírják a bolygók módjára keringő életet, egyetlen esz­mei és gondolati tengely mellé kívánkoznak, s ha a szellem ezt nem tudja részükre nyújtani, úgy azok felé fordulnak, akik a népi ösztön­kívánta tételeket, akár idegenből is másolva, hangzatosán szóno­kolják. Mi is miért jutottunk pillanatnyilag vakvágányra, a káosztól miért nem látszanak a célok, a zavar miért növekszik állandóan ? Mert a szellem nem vállalta, részben önhibáján kívül nem is vállalhatta az irányítás feladatát, s közben a világ rohanva halad, új világkép alakul, s a régi és az új — eszmében és életfelfogásban egyaránt — bírókra kelt, hatást gyakorol, hívőket toboroz, s hol ingatag a szel­lem szolgálata, zavart támaszt. Távlatokban kell nekünk is gondolkoznunk ! Nyilvánvaló, hogy Európa válságának nem oka, hanem tünete a mai háború, A háborús propaganda tételeinek nem sokat hihetünk, de annak a mindkét oldalról hangoztatott nézetnek föltétlenül, mely szerint Európa arca mindenképpen megváltozik, Üj kor hajnalán ál­lunk s mint a többi, úgy ez is a vér gőzéből emelkedik ki. Győz­het akármelyik hatalom, de a világháború előtti életfelfogás, társa­dalmi és állami berendezkedés soha többet vissza nem tér, A totali­tárius államok már megvalósították a maguk új társadalmi és állami

Next

/
Oldalképek
Tartalom