Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Három közgyűlés 247 egyetlen megnyugtató formája,csupán tüneti javulás tapasztalható. Lényegben és valójában a helyzet évről-évre súlyosbodik. Mig 1921- ben a katolikus elemi iskolákban 45.000 gyermek tanult, addig ma csak 14.897, mindössze 25 százaléka a tanköteles katolikus gyermekeknek. A 73 610 tanköteles református gyermek közül csak 21.781 jár református elemi iskolába i 35.170 református magyar gyermek román nyelvű állami iskolába kényszerült, ahol anyanyelvén semmit sem tanul s csupán 4881 jár magyar nyelvű állami iskolába. Az unitáriusoknál a legsúlyosabb a helyzet, itt csak 19 százalék jár felekezeti iskolába, a fennmaradó 81 százalék — kevés kivétellel — állami iskolát látogat. Az egyházfők jelentéseikben különös figyelmet szenteltek e kérdésnek és leghatározottabban szögezték le ősi jogainkat a felekezeti oktatás mellett. „Az Egyház bármilyen alkudozásokra kényszerült is, a neveléshez való jogát alku tárgyává nem tette soha, S természetes, hogy minden hívőnek és méginkább minden egyházi testületnek kötelessége, hogy az Egyház szándékát kövesse minden körülmények között. Isteni parancs, hogy gyermekeinket szent hitünkre megtanítsuk, vallásunk erkölcseire szoktassuk s az ősöktől átvett hagyományok szellemében és tiszteletében neveljük. Az Igazgatótanács, az egyház parancsához híven, álláspontját újból határozottan leszögezte, az elemi iskolák megerősítését, fejlesztését és újak létesítését határozta el azzal a célkitűzéssel, hogy az egyházmegyét fokozatosan iskolával mindenütt ellássuk és a katolikus neveié.'^! lehetőleg minden katolikus gyermek számára biztosítsuk", (Márton Áron), „Nekünk hitvallásunk előírja a szent köteleztetést! Az igehírde tés és az iskolák fenntartassanak. Az iskolák, amint azt nehéz történelmi küzdelmek rendjén alkotmányunkban kitörülhetetlen betűkkel beírtuk és elismertettük, mindenestől az egyház testéhez tartoznak és vallásunk szabad gyakorlatának nélkülözhetetlen eszközei, mi tehát nem mondhatunk le arról a szent célú törekvésünkről, hogy gyerm^keink neveléséről lehetőleg magunk gondoskodjunk. Nyilvánvaló és el nem vitatható dolog, hogy amint csak az édesanya tudja igazán nevelni gyermekét, úgy a nép Krisztus szellemében történő nevelésének feladatát minden tekintetben legjobban az Anyaszentegyház tudja megoldani. Népünk újabbésújabb iskolák áldozatos felépítésével t sz bizonyságot arról, hogy kívánja a felekezeti iskolát és én azt hiszem az államnak semmi érdeke sincs, hogy a maga részéről az iskolakérdés olyan elrendezését fogadja el, amely a hazarész történelmi tradícióinak, századokra visszatekintő gyakorlatának, a néplélck spontán megnyilatkozó óhajtásának meg nem felel. Ez irányban kell tovább dolgoznunk és meglévő iskoláink fejlesztésére, megtartására, újabbak létesítésére a legnagyobb odaadással törekednünk", (Vásárhelyi János), Másik kiemelkedő közös vonása a három közgyűlésnek, hogy fokozott figyelmet szentelt falusi népünk érdekeinek, amelyek egyben nemzeti érdekeink is, Márton Áron a középiskolák helyzetével foglalkozva jut arra a megállapításra 1
