Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Nemzedéki vallomás - Venczel József: Csík népe és népesedési viszonyai
Csík népe és népesedési viszonyai 23? hússzükséglet 22.780 darabból álló marhaállományt és 45.000 darabból álló sertésállományt tesz szükségessé : a sertésállomány azonban mindössze 14.569 darab, ami azt jelenti, hogy népünk hússal való táplálkozása hiányos, tehát az átlagszámokat nem használhatjuk s a pozitiv szükségletet kiszámifani nem tudjuk. Egyet állapíthatunk meg» azt, hogy a marhaállomány fölöslegének értékesítése revén mintegy 55—70 milliós jövedelemmel számolhatunk s a tejfölösleg több mint 30 millió lej értékű. A burgonyaszükséglet 21,988 tonna, terem 97.419 tonna, a különbözet! 75,431 tonna, ami több mint 150 millió lej hasznot jelent, A tehertételek azonban jóval túlhaladják a bevétel összegét, ha számításba vesszük, hogy Csík nem kukoricatermő vidék, de továbbá az évi cukorfogyasztás mintegy 32 millió lejt, a sószükséglet kb. 2 millió lejt, a fűszer 17 millió lejt s a ruházati cikkek közel 60 millió lejt emésztenek fel. Itt vannak például a ruházati cikkek ; a szükséglet 4000 mázsa kender- és lenrostot kíván, de ennek a mennyiségnek csak fele terem meg a megyében j a gyapjuszük- ségletet 300,000-es juhállomány tudná ellátni, nyírható júhunk azonban csak 86,484 van s ehhez járul a teljes pamutszükséglet^'^. De azután, ha fel is tesszük, hogy az eddig sorjába vett bevételi és kiadási tételek kiegyenlítik egymást, még akkor is fedezetlenül áll az adók, az állami és községi szolgáltatások összege, továbbá a gazdasági beruházásokra, gyógykezelési, közművelődési és közcélokra fordított pénz, végül a szesz és dohány milliókra felmenő, önkéntes néppusztító adója, A csíki nép csak abban az esetben képes földjén életszínvonalát fenntartani s gyarapodni, ha állatállományát még gazdagabbá és értékesebbé tudja tenni s ha az erdőkitermelés lehetőségei nyitva állanak előtte. Az erdőkérdés azonban az utóbbi időkben súlyos válságba került, mert a közbirtokossági szervezet a belső egyenetlenkedés, de különöskép a külső nyomás folytán elvesztette régi közgazdasági jelentőségét, pedig megyénk 54 közbirtokossága 32,104 tagjával s 104,000 hektár legelő- és erdőterületével a legjelentékenyebb gazdasági tényezőnk, különösképen ha meggondoljuk, hogy a megye családfőinek több mint fele (kereken 25,000) olyan kisgazda, akinek saját birtoka nerri éri el az öt holdat, sőt a négy holdat is alig s létalapja nem kis mértékben épp a közös vagyon jövedelméből való részesedés. Az adó- és erdőügyi hatóságok támasztotta nehézségek, a kitermelés körüli visszaélések, a szervezet békés működését megakadályozó személyi küzdelmek erősen kikezdték ezt a sajátos, az ősi időkre visszamutató intézményt"’’, A hegyek máskülönben sok helyen már letaroltan állanak, a kitermelési hasznot a múltban is az idegen vitte el s a szakértők azt mondják, hogy egy-két év múlva lekerül az utolsó számottevő erdő is havasainkról, a fűrészüzemeket leszerelik, a fakereskedők elmennek, s a közbirtokosságnak marad a kopár hegyoldal, meg az adó s a köztartozások hátráléka. I 22 Az itt í'elliasznált adatokra nézve 1 a Statislica Agricola pe anul 19.S7. és a Statistica animalelor domestioe pe anul 193.'). c. liivatalos kiadványok megfelelő rovatait. 23 V. ü. Fodor Pál tanulmányúval: A székelj’ közbirtokosságok néhány időszerű kérdése, Hitel, 1938. évi 2, sz, i •4
