Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/3. szám - Nemzedéki vallomás - Vita Sándor: Erdély mezőgazdaságának helyzetképe

224

Vifa Sándor

(1,825 578 q hozammal), tehát az egész vetésterület 43.1 százaléka esett, mely azonban még mindig nagyobb, mint az erdélyi szántóterület aránya. A lucernavetésben azonban az Ókirályság előzi Erdélyt, 1934-ben 59.210 hektáron 1,613.164 mázsa termése volt, Beszarábia jelentéktelen mennyiséget, 6 822 hektáron 200 965 mázsát termelt, Bukovina pedig mindössze 3 102 hektáron (tehát lóhere-vetésének alig egytizedén) termelt 128,874 mázsát. Ez az utóbbi különösen azért érdekes, mert a bukovinai termésátlag messze felülmúlja az egész ország termésátlagát. Bukovinában ugyanis 41.5 mázsa a hektáronkénti termésátlag, míg az országos átlag 30,9, az erdélyi átlag 34,7, az ókirálysági átlag 27,2 mázsa.

Mivel Bukovina kivételével a többi tartományokban a legelők és a kaszálók arányszáma is nagyon alacsony, (a kaszálók országos arányszáma 6.4, az Ókirályságban 3 7, Beszarábiában 0 7, Bukovinában 10.1, Erdélyben 2.0, Dobrudzsában 0.7 7o ; a legelők országos arányszáma pedig az összes termőterülethez visz'^nyítva 113, az Ókirályságban 9 4, Beszarábiában 9.9, Bukovinában 13.9, Erdélyben 14 0, Dobrudzsában 7,3%), ebből következik, hogy az intenzív állattenyésztésben belátható időn belül nem tudják utolérni Erdélyt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagy takarmányterület és a szarvasmarhatenyésztés helyzete között szoros összefüggés van és egyik a másikat maga után vonja, illetve feltételezi.

ERDÉLY állattenyésztése egyébként minőségi szempontból is messze felette áll az ország többi tartományainak. Természetesen következik ez a legelők és kaszálók előbb említett arányából és a takarmánytermelés intenzitásából. Mezőgazdaságunk legszilárdabb támaszát éppen ezért az állattenyésztésnek kell képeznie, hiszen Erdély területének 267o-a rét és legelő, s a szántónak is nem jelentéktelen részén állati takarmányozásra szolgáló növényeket termelnek. De megfelelő állatállomány nélkül a szántók termőereje sem tartható lenn s így jövedelmező mezőgazdaság nem folytatható- Fejlett állattenyésztés fokozott takarmánytermeléssel; jobb rét- és legelőgondozássah nagyobb trágyahozammal jár együtt s így a gazdálkodás valamennyi ágára fejlesztőleg hat.

A háziállatoknak száma 1926 ban és 1936-ban az alábbi volt:

Szarvasmarha

Ló

Sertés

Juh

1926

1,645 195 397.356 1,104.620 3,361.961

1936

1,601.306

488.936

1,167.490

2,978.679

Az 1936- évi állatösszeírás tehát az 1926- évihez képest csupán a lovakban mutat lényegesebb számbeli emelkedést; a szarvasmarhaállományban 27 százalékos a csökkenés, a juhoknál 11.4%, míg a sértéseknél majdnem azonos a helyzet. Még nagyobb a visszaesés a háború előtti álljpotokhoz képest, amint ezt néhány megye adata szemlélteti;