Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Nemzedéki vallomás - Oberding J. György: A vándorló bukovinai magyarok
• '-r Dr. Oberdinß, József György ■' ,4 vándorló bukovinai majjyaroh 193 négyszáz halott és nagyszámú sebesült esett áldozatul e páratlan vérengzésnek s következményeképpen e gyilkos éjszaka után (1764 január 7) az elkeseredett és az uralommal szemben tehetetlen nép az egyre szigorúbb határőrizet ellenére is mind tömegesebben menekült át Moldvába, Alcsik, Gyergyó és Kászon, valamint Háromszék északi részéből. A bujdosó székelységet a moldvai csángó-magyarság segitette útjában, míg megtelepedhetett, Egyrészük a szeretmenti ősmagyar falvakban telepedett meg, másrészük a moldvai fejedelemtől nyert oltalommal új községeket alapított a Tázló folyó mentén. Pusziina, Sóskút, Belényes, Draló, Nagyszalánc, Kisszalánc, Szalácka, Sóstarló, Szamoska, Csügés, Lécped és Lábnik a székelység e vándorútjának első állomásai, A letelepülés egvetlen hiányzó adata, hogy a Moldvába menekült székelység számát nem ismerjük, A kibujdosott székelyek több mint egy évtizedig éltek zavartalanul Moldvában. 1776 — 77, év telén azonban a Szamoska községben megtelepedett száz család otthagyja telephelyét és Bukovinába költözik át, valószínűleg a kolozsvári származású báró Splényi tábornok meghívására, aki az osztrák fennhatóság alá került Bukovina katonai megszállását irányította. ■BUKOVINÁBAN már a székely betelepedés előtt is éltek magyarok, A moldvai csángók és a közéjük bevándorolt székelyek közül többen költöztek át az idők folyamán Bukovinába, Okolicsányi Sándor jezsuita atya 1744-ben arról tesz jelentést, hogy a Rákóczy szabadságharc egyik emigránsa, Ilosvay 1720-ban Stojczinban telepedik meg menekült társaival és egy bizonyos számú moldvai csángóval. A korábbi és az Ilosvay-féle betelepültek további sorsáról azon ban semmit sem tudunk,^ Tudjuk ellenben, hogy a bukovinai megszálló csapatokat színtiszta magyar ezredekből állították össze, s így a bevándorló székelyek' otthonosan érezhették magukat az új környezetben, Ez a száz család alapította meg 1777-ben Fogadjisten és Istensegits községeket a Szucsáva folyó mentén, Radautz város közelében, A fogadjisteniek vándorútja azonban ezzel még nem zárult le, A falu felépítése után nemsokára határukban a Capri-család birtokot vásárolt s minthogy a birtokszerzési okmányból azt állapította meg, hogy a falu is beleesik a megvásárolt területbe, a falu lakosságát jobbágyszolgálatra akarta kényszeríteni, A székelyek azonban, akik éppen nemesi előjogaik megsértése miatt vándoroltak ki hazájukból, szétbontották faházaikat és újból felépítették községüket a völgyben, hogy a kényszerű és gyűlölt jobbágyságtól megmeneküljenek. ÚGY LÁTSZIK, hogy a hatóságok teljesen meg lehettek elégedve a Bukovinába telepedett székelyekkel, mert gróf Hadik András, Erdély, Galicia és Bukovina főkormányzója 1784-ben javaslatot tesz az udvari haditanácsnak, hogy a Moldvába menekült székelységet » J A % 2 Prof. H, J. Biedermann: Die Bukowina untéi österreichischer Verwaltung. Lemberg, 1876, 62. I,
