Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/1. szám - Tamási Áron: Készülődés húsvét ünnepére

KÉSZÜLŐDÉS HÜSVÉT ÜNNEPÉRE

Részlet Tamási Áronnak „Szülőföldem“ című, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent könyvéből.

MAGAM IS még javában alszom, amikor leikéi a nap. Pedig amióla itthon vagyok, már annyira visszaédesedtem a természethez, hogy véle együtt hunyok és ébredek; sőt egyre gyakrabban fordul kedélye szerint ?z én kedélyem is, mintha nem ura volnék neki, hanem majma.

Éppen erre ébredek, a »majom“ hangzatára.

Felütöm a fejemet és zavartan figyelek, mert nem tudom eldönteni hirtelen, hogy hallottam e félálomban ezt a szót, vagy magam gondoltam. Valahol gyermek sír az utón, három ablakon fény ömlik a szobába s künn a tornácban beszéd folyik. Gondolom, bészólítom Ágnest, hogy jelentést tegyen, ha valami az éjjel vagy most reggel történt volna a faluban. De nem is kell szólítani, mert mialatt rendezkedem, hogy egy napot ismét lábom töltsék, ráranyitja a tornác felőli ajtót s azt kérdi:

— Bátyám majmot látott-e?

Egy vonása sem rezdüh olyan komoly Ágnesnek az arca. Áz idegen mérget venne rá, arcának láttára, hogy a feltámadás nagy ünnepére egy majommal meggazdagodtunk. Én azonban ismerem Ágnest és magamat egyaránt s ilyenformán nagyon jól tudom, hogy a tréfát így csináljuk mi,

— Hol fogtad? — kérdem,

— Én az oltár előtt — feleli ÁgnesEnnyiből már tudom, hogy sógor jött haza az erdei munkából. Mingyárt látni szeretném, mert jóízű és megnyerő ember sógor, szálában is ügyes, mulatni és klárinéton játszani egyaránt jól tud. Indulok is már, hogy üdvözöljem és megkérdezzem az egészsége felől, s hát abban a percben megjelenik az ajtóban az Ágnes háta mögött. Egyszerre kezdünk nevetni mind a hárman, mert a ház ura csakugyan olyanforma, mint a majom. Jót megnőtt haja-szakálla; s foltokban lebbedezik a munkás ruha rajtaTréfálkozik ő is, de a tréfája mögött ott izzik a keserűség, mint a parázs.

— Megírhassa sógor úr, — mondja nekem, — hogy milyen életűnk van.

Ágnes ezt nem hagyja helyben, hanem így szól t

— Menj el, itt se mindenkinek van ilyen !

— Nem, a papnak! — mondja sógor.

Ennyivel meg is szűnik a vita, mert Ágnes a borbélyhoz küldi az urát, Amikor elmegy, csodálkozva kérdezem meg, hogy