Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Parádi Ferenc: Népkönyvtáraink helyzete
170 Dr. P >rádi Fpronc: Népkönyvfáraink helyzete Általánosságban mondjuk mindezt és nem szigorúan á fentebb ismertetett Sorozatok valamelyikével kapcsolatosan, de mégis úgy, hogy a mondottak egyike- másika ezekre is vonatkozik. Ha részletesen elemezzük e sorozatok kiadványait, nem egyben fedezzük föl azokat a hibákat, amelyeket a népnevelési primitivizmus fogalmával jelölhetn nk, mert az igényességet nélkülözik mind az anyag megválasztásában, mind a megválasztott anyag előadásában. Nem egy könyv alig lépi át a dilettantizmus határvonalát s csak nálunk kaphatott kiadót, hol a népsze üsitő trönyv és a dillettdns mű nagyon is közel állanak egymáshoz, A nagyobb bajok azonban mintha mégis az előadás területén lennének. Általában két azonos értékű hibát állapíthatunk meg: a nép szellemi színvonalát vagy túlságosan alacsonyra becsülik vagy túlméretezik ; az első hiba unatkozást, az utóbbi értetlenséget okoz. Hiányzik igen sok „népszerüsítő“írónál az a képesség,hogy a rendelkezésére álló tanító és nevelő anyagból ki tudja választani azt, ami a tudás minimumát jelenti az olvasók felfogó, megértő szellemi képességeinek maximális határán. Ezért a könyvek vagy túlságosan könnyűek vagy túlságosan nehezek, Bizony a mértéket eltalálni nfm kis dolog, bátran mondhatjuk: müvé.szet. De van még egy szempont, amely csak szórványosan érvényesül népköny veinkben s ez a magatartásra vonatkozik. A nép hagyon.ányos művelődési értékek birtokosa s e népei hagyományaitól idegen polgári lelkületlel rontás nélkül kézbeverni nem tehet. Népkönyvtárpolitikánk irányítóinak új világba kell átlendülniök s minden könyvvel ama általános célt kell szolgálniok, hogy népünkben az ősi hagyományok kubúrateremtö ereje maradéktalanul fennmaradjon s jótékony hatását idegen (szíi- telen városi!) szellem ne zavarja (Sze'k.)
