Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Sáry István: A romániai szövetkezeti mozgalom
14 Dr. Sáry István sulásában véli felfedezni a javulás útját. Ez a szövetkezeti moz* galom^. Az elsőrendű cikkek beszerzésénél megnyilvánuló kereskedői kapzsiság kikapcsolására 1844-ben (mások szerint 1843-ban) 28 öntudatos rochdali takács-mester magalakitja szövetkezetét és ezzel lerakja a társadalom gazdasági reformjának alapjait. A rochdali szövetkezet nem az első szövetkezeti alakulat®, mégis ennek a szövetkezetnek megalakulásától számíthatjuk a szövetkezeti mozgalom megindítását, ez ugyanis az angol és a modern szövetkezeti mozgalom alapja, ettől fogva a szövetkezeti mozgalom folytonossága nem szűnik meg. A rochdali szövetkezet alapszabályában kitűzött cél, hogy „a tagok érdekeit egyesítve önmagukat fenntartani bíró gazdasági telepeket alkossai ak“ a szükségletek közös beszerzése révén, olyan alaptőke segítségével, mely a tagok heti betétjeiből tevődik össze. A kapitalista gazdálkodási móddal ellentétben a szövetkezeti alapszabály az etikai elveket is szem előtt tartja, mikor kimondja, hogy a szövetkezet csak jó minőségű árut tart raktáron, melyet becsületes és pontos mérés útján juttatnak forgalomba. Az e képpen alakult szövetkezet az elnyomott emberek védekezése volt, a kölcsönös segítségnyújtás útján biztosította tagjai számára a nagyvállalat előnyeit. Az évvegén mutatkozó haszon azonban nem egy ember kezében gyülemlik össze, mint a kapitalista vállalatoknál, hanem a visztéritések formájában a tagok között, vásárlásaik arányában osztódik szét. Ez intézkedéssel a profitra berendezkedett gazdálkodási mód lényegét vesztette el. A rochdali kísérlet sikerült, ma is virágzó vállalat kb. 25 ezer taggal és 500 millió lejnek megfelelő forgalommal. Az angliai fogyasztási szövetkezeti mozgalom a rcchdali alapelveket tette magáévá, (Angliában ma 4 millió család van megszervezve a szövetkezeti mozgalomban, tehát 400/®-a Anglia lakosságának szövetkezeti tag®). Angliában főleg a fogyasztási szövetkezetek terjedtek el, minek az oka az ország gyáripari jellege volt. A kifejlődött gyáripar már eleve sikertelenné tette volna a termelés szövetkezeti alapon való megszervezését, elsősorban a fogyasztás és a forgalomba hozatalnál mutatkozó hiányokat kellett pótolni a fogyasztási szö1 Mivel a szövetkezet termelési eszközöket, egyéni gazdagságot tételez fel, a szociálizmus ellene van a szövetkezeti mozgalomnak, melyben a munkásság félrevezetésének egyik eszközét látja s mely szerinte arra szolgál, hogy a munkásság szerzett jogait is „egy tál lencséért“ eladja (J. Guesde). A szociálista munkásszervezetekben is találkozunk ugyan szövetkezetekkel, ezek azonban zárt szövetkezetek, melyek pártcélokat szolgálnak (pl. sztrájkalapok gyűjtését, stb). A libe- rálizmus nem viseltetett ellenszenvvel a szövetkezeti mozgalommal szemben, sőt elősegítette fejlődését azért, hogy segítségével szociálpolitikai célkitűzéseit megvalósíthassa, az önálló középosztály és a kisgazdatársadalom fejlődését előmozdítsa és ezáltal saját uralmát megerősítse. De miután a szövetkezeti mozgalom, a liberális elvektől független, sőt eltérő lehetőségeket dobott a köztudatba, a liberalizmus később szintén a szövetkezet ellen fordul, akárcsak a szociálista irányzat (Paul Leroy, Beaulieu, Le Play). ® A XVIII. század második felében is találunk szövetkezeteket ugyancsak Angliában, így ismeretesek 1777 bői a Govan-i, 1794-ből a Mongowel-i, 1777-ből a Birmingham i ipari és termelő szövetkezetek. Owen 1820 táján létesít munkásainak fogyasztási szövetkezetei. Franciaországban P. Buchez 1831 körül alakít szövetkezeteket. E szövetkezetek éppen úgy eltűntek, mint a Fourier által hirdetett elképzelések. ® A legnagyobb angliai szövetkezet az 1847-ben alakult leeds-i fogyasztási szövetkezet, melyhez mintegy 100 ezer család tartozik, 300 millió lejut i alaptőkével rendelkezik, évi forgalma 800 millió lej, s négyezer személyt számláló hivatalnoki kara van.
