Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Szabó Zoltán: Zrínyi magyarsága
136 Szabó Zoltán Zrínyiben, pontosan fedi e geográfiai helyzetet s egyensúlyt tartani a két veszély közt és így fennmaradni és lelki függetlennek maradni mindkét veszélynek való kiszolgáltatottságtól. Egyensúly és függetlenség"- ez a két alappontja a magyaiság létének és ez a Birodalom összeomlása óta, Mohács óta, elsőnek Zrínyiben jelenik meg. Lelki beállítása és gondolkodása pontosan megfelel a magyarság földrajzi helyzetének és abból folyó feladatainak Személyében ugyanazokat a bajokat és feladatokat éli át, melyek a magyarságnak öröktől bajai és feladatai. A „személyes haza-élmény“ benne jelentkezik először s ha gazdagabban is, de csak később Széchenyiben. S ha megpróbálnám összefoglalni, hogy mikép születik meg, nő föl és bomlik ki Zrínyi teljes és kész magyarsága, így próbálnám : a magyarság népek közti helyzetének és belső helyzetének könyörtelen realizmussal való felismerése után és ennek nyomán vállalja a magyar feladatot- Az összetételből egyik részlet sem hagyható ki. Mert — ha csak a helyzetet ismeri föl és vizsgálja meg Zrínyi és nem keresi meg utána a feladatot — marad, mint a kor többi panaszkodó!, igaz, de terméketlen magyar; Ha a helyzetet eltagadja s nem annak nyomán vállal feladatot, — téves feladatot vállal. MINT ALKIMISTA, ki kőzetben aranyat keres, kutatom az egykori búsképű lovag írásaiban a magyarság jegyeit. A morda tok felfénylenek, csillannak olvasás közben, aki leírti őket, úgy foghatta a tollat, mint a kardot, álmában is harcra készen és oly pátosszal, melynek szülője nem a maga természete, nem is a kor prédikációs stílusa, hanem a közösség, a nemzet helyzete, - Íme tudományt teszek előtted, nagy Isten, mindent, amit tudok, kikiáltok, hogy én tülem elaluvásomért nemzetem vérét ne kérd elől" — „Az mi atyánkfiáiért, atyáinkért, anyáinkért, feleségünkért, gyermekünkért, hazánkért meg kell indulnunk, halálra is, ha kévántatik mennünk". — „Boldog Isten nagy hitványság ez s mi vagyunk az magyarok ? mi magyarok?" — pattogva és izgatottan jönnek a mondatok egymás után, hiszen az esztendő szűk, „elrepül az jó óra, akiben ülünk", — a szerencse állhatatlan, s ennek „a szerencsének is nem mentünk végig soha kalauzságán", — az országok elszegényedtek s „az magyarok mint vannak ? Lankadtan, betegen". Kevés izgatóbb magyar író van Zrínyinél, alig lehet egyfolytában olvasni. Mi teszi ezt az igáimat ? Éppen a kettősség, amit elébb találtunk benne — a helyzet és a feladat kettőssége, A helyzet reménytelen — mondja egyik szavával, a feladat nagyszerű - mondja a következővel. Olyan a magyar pusztában, mint a remeték Egyiptomban, pokollal vív és mennybe néz. Minél erősebben kísérti az ördög — a helyzetismeret, — annál hevesebben néz a mennyek felé — a feladat felé. Állandóan korbács pattog a mondataiban. Először lehajlik és végig ver a nemzet hibáin, aztán felemelkedik és mutat a nemzet céljai felé. Nemcsak ő áll harcban némettel, törökkel, magyar tunyasággal, hanem mondatai is harcban állnak egymással. Ügy a vívódik a helyzetismeret és a íeladatmutatás, a kétségbeesés és tervkészítés között, mint bűnbánó keresztény a tökéletes bánat és pz erősfogadás között. Nézzük közelebbről.
