Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Incze Lajos: Korondi fazék
126 Incze Lajos képpen egyet kiemelnek vasvillával a katlanból s ha látják, hogy kész, a tüzet elvonják. Az edény égetése befejeződött, E kélnapi munka után a család ki van merülve a nagy hőségtől, szakadatlan munkától, fahordástól, álmatlanságtól és talponállástól, pihenőre térhet. Még csak azt kell megvárni, mig az edény teljesen kihűl, aztán megkezdik a kiszedést és a hazaszállítást* A LÁTSZÓLAGOSNÁL sokkal ijesztőbb távlatok nyilnak, mihelyt az ember belepillanthat egy háziipari űző és két keze ipari munkája után élni akaró falusi népkőzösség mindennapi küzdelmes életébe. Ne kezdjük azzal, hogy ma világválságot élünk, a gazdasági önellátás, irányított közgazdaság és más önkényes be- avatbozások korát; ne hivatkozzunk arra se, hogy a kereslet és kínálat egykor kizárólagos törvénye nincs többé érvényben : az erősebb termelő ráerőszakolja cikkeit a gyengébb fogyasztóra, az erősebb fogyasztó kierőszakolja a szükséges nyersanyagot és áru cikket a gyengébb termelőtől. Beszéljünk csak kis méretekben: térben és időben, de tőkében és munkabefektetésben is korlátozva, Korond régóta agyagedényéről nevezetes. Ennek ellenére csak az utóbbi időben nőtte ki magát altalános háziiparrá, sajnos, egészségtelenül, a létfeltételek szélesbedése nélkül. Régente csak a Tószeg-utcában, a Sóút utcában és a Firtos alatt, Tóhelyben „faza- kaltak“. De aztán jött a változás. Két lényeges ok is közrejátszott több másodrangu tényező mellett: a köröndi agyagipari cikkek — jórészt a társadalmi színvonal általános zuhanása és az igények önkéntes megnyirbálása következtében — keresettekké váltak, továbbá a váratlanul megszűnt kereseti lehetőségek és mezőgazdasági terményértékesítés helyett Korond földszerető népe az elvándorlás ellen „fazakalásra“ adta magát, E két összetevő közvetlen okozatának tudható be, hogy ezelőtt 25 évvel üzemben levő 80 korong helyében 1932 re mintegy 400 korong működött, és működnék ma is, ha az adóóvégrehajtó közbe nem jött volna. A korongosok száma máig körülbelül 300-ra csappant, A csődbe jutott korongosok (éppen a szegényebbje) kénytelenek voltak elvándorolni Brassóba, Nagyszebenbe és más délerdélyi városokba, tenyeres-munkára^ Megvolt tehát a nagy termelés, a piac azonban nem akart tudomást szerezni róla. Nem is abban volt a veszély, hogy az árutöbbletnek új piacokat kellett keresni, hanem a forgótőke reménytelen parányiságában. Ámde ott jelentkezik segítség, hol legnagyobb a veszély, A köröndi falusi társadalom javarésze, minden közgazdasági bölcselkedés nélkül, természetes fejlődés útján olyan munkamegosztásra rendezkedett be, amely az adottságok mellett nemcsak jó, de egyedül lehetséges. Gondoljuk csak meg, mit jelent a termelés szempontjából, hogy a 300 korongosnak túlnyomó többsége csak annyi foigótőké- vei rendelkezik, hogy egy terű edényt (úgy 1000 darabot] előállíthasson. Egy terű edény egy korongon egy hónap alatt készül el. Szükséges hozzá > 2 szekér pala, 30 kg máz, 1 véka fehérföld,
