Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Györffy István: Az új magyar művelődés alapjai
104 Dr. Györffy Isfván művészeti hagyományunkat is feléleszteni, A városokból, iskolákból kell kiindulnia minden kezdeményezésnek, s akkor talaja lesz a vidéken isA szövőművészet, a népi szőttes egyelőre még messze áll a hímzésektől. A Felsőtisza mentén, Zemplén, Szabolcs, Szatmár- megyékben e század elején kapott lábra, hova Ung-megyéből jött át. Ama kevés népművészeti ág közé tartozik, mely most van kialakulóban és terjedőben, A Dunántúl (pl. Sárközben) otthonos szőt- tésművészet az elpusztult takácsművészet maradványa, Erdélyben is terjedőben van a szövőművészet. Itt a székely „{estékes“-szőttes, az ú, n, „székely szőnyeg“ feltámasztása figyelemre méltó, mert ezt már szinte a sírjából támasztották fel lelkes székely úriasszonyok 1920 óta. Ez a népi szőttesművészet azonban égyelőre nincs tudományos irányítás alatt, A nép magárahagyatva készíti, másrésze takácsminták után dolgozik, A népművészet sikerein felbuzdulva iparművészek egyéni tervei után „magyar csipkék“ támadtak, s elég nagy kelendőségnek örvendenek. Ezek csak iparművészeti termékek, nem hagyományosak, A halasi csipke ugyan mint népművészeti termék jelentkezik. Tudjuk azonban, hogy a halasi csipkét a múlt század végén Dékáni Árpád rajztanár tervezte és hozta forgalomba. Majd halála után évtizedekkel régi munkásait Halas város előkerítette és újra munkába állította. Sőt Halasi csipkeház néven Kiskunhalas városa múzeum, csipkeverőműhely, idegenforgalmi ház szerepét játszó gazdaházat építtetett s itt mutogatják, hogy készül az ősi halasi csipke, melyhez Halasnak csak annyi köze van, hogy az erdélyi eredetű Dékáni néhány évig ott élt, valószínű, hogy díszítőművészetünk legősibb ornamentikáját ma is élő pásztorművészetünk őrzi. A pásztorok szarufaragása a Felsőtisza vidékén, de még inkább Somogybán olyan karcolt motívumokat mutat, amelyek a honfoglaláskori leletek motivumaival egyeznek. Ebben a nemben a legkiválóbb művész Kapoli Antal és fia. Az öreg Kapoli 1938 telén Buzsákon tanfolyamot tartott a dunántúli pásztoroknak, A felsőtiszai pásztorok szarufaragását pedig Horto- bágy-pusztájára akarja áttelepíteni a csárda bérlője, A pásztorművészet még él a Dunántúl, sőt a Tiszántúl is inkább éledőben, mim pusztulóban van. A kisebb-nagyobb fafaragást részint maga a falusi férfinép, részint barkácsoló vagy ács-mesteremberek végzik hagyományos minták szerint. Üjabb időben a magyar középosztálynál a népi hímzéssel együtt polgárjogot nyert a parasztbutor is, mely voltaképpen nem egyéb, mint a 100—200 évvel ezelőtti úri bútor utóda. Különösen előszobákat vagy nyaralókat rendeznek be vele, A népi hagyományt értékelők egyenesen régi paraszti bútorral rendezkednek be. Akik nem akarnak ócska bútort, azok többnyire iparművészekkel csináltatják, Sajnos, az iparművészek, mivel népművészetet nem tanulnak, többnyire a képzelőerejük segítségével alkotják meg a népi bútort, melyen a népiességet rendesen a rikító tulipánok, szívek, stb, jelzik. Egyéb
