Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - Metamorphosis Transylvaniae
METAMORPHOSIS TRANSYLVANIA MÁRTON ÁRON Püspöki kinevezését Erdély magyarsága osztatlan örömmel fogadta. Tiszta és nemes egyéniségének varázsa Erdélyt már régóta megfogta, a személye iránt megnyilvánuló szeretet, nagyrabecsülés és közbizalom nemcsak a katolikus társadalomban, hanem a másfelekeze- lüek között is kivételes valóság. Töredékekre bomlott, közéleti bűnöktől fertőzött s a közösségi szellemnek híjával való társadalmunkban ma senki sincs oly egyetemes elismerés és tisztelet birtokában, mint ő. Láttuk mindazt, amit a katolikus főiskolások prézeseként, a R.K. Népszövetség igazgatójaként, a kolozsvári Szent Mihály-egyházközség helyettes, majd választott plébánosaként, majd a gyulafehérvári Egyházmegye apostoli kormányzójaként az elmúlt hat esztendő alatt cselekedett, — munkakörét mind tágitva, a felelős kezdemények sorát mind bővitve, az elért erkölcsi, szellemi és anyagi természetű eredményeket mind sokasitva. Tanúskodunk: egy nemzedéket nevelt fel s olyan környezetet teremteti magának, mely a szó kötelező erejében hisz s irtózik a puszta üres visszhangjától. Egész Erdély emlékezetében maradnak azok a szavak, amelyek a még apostoli kormányzó Márton Áron ajkáról az Egyházmegyei Tanács közgyűlésén nemrég elhangzottak és amelyek legteljesebben kifejezik egyéniségét, ék lfelíogásál. azt, ami miatt oly közel érezzük őt magunkhoz: „Vannak adottságok, amikkel számolni kell, az elvégzésre váró feladatoknak vannak természetes belső és külső korlátái, az igények kielégítésének és a különböző tevékenységeknek olykor fel kell osztódniok térben és időben, egyszer a dolgok természete, máskor külső kényszerítő okok következtében, de azoktól, akik az ügyek felelős vitelével bízatnak meg, nem várhatja senki azt, hogy a közösség érdekét részletkérdéssé aprózzák szét, a _helyi vagy egyéni meggondolásokat a magasabb szempont fölé emeljék, vagy a személyt jótékonysági alapon az intézmény kárára előnyben részesítsék. Akár személyi, akár tárgyi kérdés kerüljön megoldásra, egyetlen szempont lehet irányadó, hogy hol van a legjobb munkaerő és melyik a legtalálóbb megoldási forma“. A felelősségnek ezt a hangját, nincs Erdélyben sorsunkért aggódó férfi, ki ne hallaná ujjongó örömmel, Nem számít az, hogy csak egy testület, az Egyházmegyei Tanács számára hangzottak el e mondatok, néha kiszélesül a tér, s visszhangzik az egyetemes lélekben is az, amit csak kevesen hallottak, A magunk életében is vártuk a pillanatot, amikor időszerűvé lesz erőteljesen felszólalni az önös szándék, a helytelen társadalomszemlélet és az ezekből táplálkozó, mind
