Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)

1938 / 4. szám - Hallóssy István: Szervezhető-e a magyarság?

Szervezhető-e a magyarsás ^

293

lényege, mint amilyen megértés nélkül nézte a városi embert a vidéki magyar. És amikor a vidéki magyar a város üzemeibe vagy vállalataiba bekerült és elkezdi tanulatlan vagy tanult munkás tömegsorsát, a magántisztviselő életét a pult vagy az Íróasztal mellett, akkor tagjává válik egy szervezetnek, amelynek csak kellemetlen munkafegyelmét érzi, de lényegét nem látfa és közösséget azzal nem érez, mert lelkének és hajlamainak kiélési formáját ez nem jelentheti. És ha a városi ember megjelenik a vidéki ember életében, munkája nyomán rendszerint egy-egy régi szervezet destruálása és olyan újabb, neki idegen szervezetek létesülése következik be, amelyet eszével talán felfog, de mivel érzelmi világától, leikétől idegen, a magáénak nem tekinthet,

E végzetes hasadás eredete, a már említett történeti tényezőn kívül nem a magyar nép szervezetlenségében keresendő, hanem abban, hogy akik szervezték, olyan frissen — ezen van a hangsúly — betelepedett idegenek voltak, akik a magyarság nagy tömegeivel még semmi lelki közösséget nem érezhették és később is idegenek maradtak, A fő baj tehát nem abban van, hogy a magyar nem volna szervezhető, hanem abban, hogy a modern élet szervezési formáit nem a magyar lélekre kidolgozva és nem a magyar szervezők által kapta a népünk. De miért volt ez így? Azért mert sajnos ebben a korban a magyar csak ritkán volt szervező!

Pedig éppen a szervezés tekintetében mennyire fontos az, hogy a szervező testileg lelkileg minden idegszálával érezze annak a tömegnek vagy népnek a bajait, hibáit, fájdalmait, vágyait, képességeit és céljait, amelyért dolgozik, illetőleg amelyet szervez. Ezt éppen az utóbbi 20 évben három, a saját nemzetéből alulról kiváló, hatalmas szervező egyéniség bizonyította be. Mindenki tudja, hogy Mussolini, Hitler és Kemál mit tettek — éppen mint szervezők — nemzetüknek újjászületéséért.

SZERVEZŐ TEHETSÉG-E A MAGYAR?

NEM LENNE TÖKÉLETES ez a vizsgálódás, ha nem szólnánk a magyar szervezőről is. Mielőtt erre felelünk, megkell állapítanunk, hogy milyen tulajdonságokkal kell bírnia a jó szervezőnek ?

Már említettük, hogy a szervezés bizonyos célok eléréséért történik, Fontos tehát a cél helyes megválasztására irányuló ítélőképesség. Fontos a munkaprogram megállapítása és az ezzel kapcsolatos analízis és szintézis. Azután a munkatársak megválasztása, ez lélektan, emberismeret és szaktudás, nem pedig protekció és barátság kérdése. A további feladat a szervezet folyamatos működésének biztosítása, tehát a rend, fegyelem és a dinamikus lendület fenntartása, valamint a szervezet működésének állandó és szigorú ellenőrzése.

A szervező egyénisége sokszor elvész, sőt láthatatlanná válik a szervezetben. Inkább a hajó mélyén dolgozó gépészhez, mint a hadsereg élén díszben lovagló vezérhez hasonlít, A dicsőség nem mindég az övé, A szervezés sok, nagyon sok munkával jár s azt sokszor még akkor is végeznie kell, amikor más pihen. Kivételes szorgal-