Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - Hallóssy István: Szervezhető-e a magyarság?
‘■atSzervezhető-e a manyarsáfJ ? 291 angolszász szociális-individuális típussal sem mutat azonosságot. Az olasz déli individualista típushoz — ismétlem — inkább hasonlít. Habár — amint ez a fentiekből kitűnik — itt is lényeges különbségek mutatkoznak. Mindebből azonban nem az következik, hogy a magyar ember általában ne lenne szervezhető, mert hisz, mint említettük, a szervezés íőkelléke — a munkaprogram és az analitikus, illetve szintetikus munka mellett — az engedelmesség hivál fásának különféle eszközei rendelkezésünkre állanak és ha ezekmegíelelő összetételben vannak alkalmazva, eredményesen használhatók nálunk is, és amint a magyar élet számtalan példája mutatja, számos magyar szervezet, közöttük több mintaszerű, kitűnően működik. NYUGATI SZERVEZÉSI MÓDSZEREK A MAGYAR ÉLETBEN MELYIK AZ A RENDSZER, amelyben ma — és ezt hangsúlyozom — a magyar szervezési alany maximális teljesítményt tud elérni, az nehezen állapítható meg a múlt példáiból, mert hiszen a modern munkamegosztáson felépülő gazdasági és társadalmi élet a múlttól merőben eltérő szervezési egységeket, üzemformákat teremtett, A magyar múlt tanítása az, hogy a nemzet önállóságát évszázadokon keresztül csak úgy tudta megtartani, hogy nem engedte magát idegen rendszerekbe szervezni. Ósdi vármegyei szervezetének bástyái közé visszavonulva, a passzív rezisztencia eszközével védte meg nemzeti jellegét, E védekező jellegű testi-lelki megtartóztatás tulajdonképpen negatív jellegű szervezkedésnek tekinthető. Évszázadokon keresztül evvel mentette át a nemzet a maga valóságát a 67-es kiegyezéssel meginduló, nyugateurópai színvonalat jelentő új korszakba, Ez a korszak Európában már a nagy gazdasági és társadalmi fellendülés új idejét jelentette s ebben minden téren a szervezés eszközei játszották a főszerepet a maguk láthatatlan mechanizmusával. Egyelőre csak egyéneket mozgattak és még nem látszott, hogy azok egyes szervezeteknek mozgatott figurái, előharcosai vagy bábjai. Ebben a korszakban a szervezés módszerének két fő stílusa játszik döntő szerepet. Az egyik a nagy porosz királyok által kezdeményezett és utánuk tervszerűen továbbépített, a kollektív közérdekeket szem előtt tartó német drill, a másik a Széchenyi által Angliából behozott, az egyéni szabadságot messzemenően tisztelő önérdeken felépülő társulás- A magyar szervezési alany először a Bach-korszakban ismerkedett meg a drill-lel. Ennek nevelő hatása elvitathatatlan. A magyar közigazgatás számos téren ennek köszönheti kedvező kialakulását. De hogy a drill a magyar természetnek sohasem volt kedves, arra a közelmúlt magyar történelme számos példát ad, A nevelésnek ez az iskolája még német nyelven történt és így az individualista magyar alig láthatott benne mást, mint az idegen elnyomás bosszantó és értelmetlen eszközét. Pedig a mohácsi vésztől az 1867-es kiegyezésig kegyetlenül magára hagyottan vergődő
