Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - Nagy Ödön: Szórvány és beolvadás
Szórvány és beolvadás 273 erdélyi szórsrányokat illető összesítő képet nem is kíséreltük megalkotni) csupán a legfontosabb négy szórványterületről (Hunyad- vármegye, Királyhágó melléke, Mezőség, Ó-királyság) adunk egy- egy monográfiát." A könyv célja az ébresztés ; s ez az öt idevágó tanulmányt tartalmazó, összesen 148 lapos könyv a romániai szórványkérdés kódexe és forrása lett és az is mindmáig. Ezt használják fel például a szórványszeminárium tagjai az 1935—36 iskolai évben, és ezt használta Szatmáry Lajos is az Orsz. Magyar Párt Kisebbségi Szakosztálya felkérésére tartott előadásában. De a Szórványainktól Szathmáry előadásáig hosszú útja van a szórványkérdésnek, mert az utóbbi már az egyházi megmozdulásból indult, azzal párhuzamosan haladó, de egyetemesebb jellegű magyar mozgalom eredménye. b) A nem egyházi szórványmozgalom megindítója az egykor maga is szórvány-pap. Nyíró József, ki Földes Károly füzetének adatait novellisztikusan feldolgozva, a Keleti Újság 1934 december 23-i BzámáhginPapbeikiatds címmel nagyhatású és megrázó elbeszélést írt.^’’ Földes naplójának azt a részletét dolgozza fel, amikor megérkezik Mezöújlakra, az elrománosodott faluba, majd istentiszteletet akar tartani meg úrvacsorát osztani, de minthogy hívei a román templomba mennek, a papi földből kifordult régi magyarok csontjainak tart prédikációt és oszt úrvacsorát. A novellának nem várt hatása volts felrázta a közömbös erdélyi kedélyeket, de ugyanakkor Nyirő egymásután kapta a szemre hányásokat is. Azt mindenki tudta, hogy a nemzetiségi vidékeken kárunkra történő elrománosodás folyik, de hogy egy egész falu magyarsága elpusztuljon, ez az író romantikus képzeletének tetszett. Nyirő a kérdés megvilágítására a Keleti Újságban újabb cikket írU°, amelyben novellájának forrását. Földes Károly ismertetett füzetét közli, s a szórványok iránti érdeklődésre és komoly segítésre hívja fel az alvó magyar társadalom figyelmét. Cikkét azzal kezdi, hogy az utóbbi időben soha jobban nem örült még semminek sem, mint a karácsonyi novellájával kapcsolatos kifogásoknak. „Végre sikerült a magunk életének valóságával megrázni a magyar társadalmat, figyelmét reáirányitani ezekre a súlyos dolgokra és ezekkel is siettetni öntudatra ébredését. Ez is volt a szándékom“. Megállapítja, hogy novellájában való dolgokat használt fel, majd ezt írja s „Ennek a megállapítását , .. újabb alkalomnak tartom, hogy mégegyszer pusztuló magyarságunk megrendítő helyzetére a letagadhatatlan tények és valóságok szempontjából mutassak rá," ,,Sajátos világ ez : temetővé változott történelmünk, melyet régi nagy bűnök és mulasztások döntöttek pusztulásba. Meg kell rázni értük a magyarság lelkiismeretét és fel kell rája hívnunk úgy a magyarság, mint egyházaink vezetőségének figyelmét és mindent meg kell tennünk a mi árva, magunkra hagyatott, szétszórt, örvényben vergődő, szerencsétlen magyar testvéreinkért." Harmadik cikkében azután tovább viszi a szórványok iránti egyetemes felelősség gondolatát és gyors, azonnali támogatást követel. >« Keleti Oisíg, XVII. évf. 296. .sz. 19-21. 1. K, Ú. XVIII. évf. U. sz. U-7. 1
