Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Balogh Jolán: Magyar mecénások Transylvániában
Magyar mecénások Transzilvániáhan 131 Olyan helyeken, ahol tehetős földesúri pártfogó nem volt, az egyházközségek önerejükből építkeztek, szegénységükhöz mérten gyakran fából is. Megesett az is, hogy egy fatemplomocska anyagát kegyes adományokból szálanként gyűjtötték össze, de erős akarattal, kitartással — mégis építkeztek. 1792-ben az iszlói unitárius egyház a magyarósi reformátusoktól kért templomépítésre szálfákat, „minthogy __ kegyelmeteket... megáldotta az Ur hasznos, szálas erdővel, bőséges, sugár fákkal... kérjük, hogy az Isten házához mutatni szokott jótéteményeket ne vonják meg tőlünk is, hanem annak számára néhány gerendának és szarufának való fákat adni ne terheltessenek", Ugyancsak az iszlói templom építésével kapcsolatban írta Belényesi György, hogy „magam is egy pár fát jó szívvel adok..." és ha a fák elegendők nem lennének „Torboszlóban is jó szívvel elmegyek s szép kérésemre tudom ott is lehet nyerni valamit", Gyakran egy-egy pap akaratereje és áldozatkészsége helyettesítette a pártfogót. Ferenczi György gyergyószentmiklósi plébános például még a moldvai magyarokra is gondolt. Nemez (Neamf) városában egy haranglábat csináltatott 1633-ban „magam pénzéből". Gyergyó- szentmiklóson pedig fakápolnát építtetett, a cinterem bástyáit rendbe hozatta, ezeket is részben saját költségén, részben, mint egyszerűen megjegyzi! „a többit kudultuk" (1642). A templom illő felszerelésében, díszítésében a földesúri pártfogók és az egyháztagok egyaránt buzgón résztvettek, olykor együttesen, olykor egyénenként. A magyargyerőmonostori templom kerítésfalát Kabos Ferenc építtette feleségével „Istentől vöt javaiból Istenéhez való szeretetből" (1734). A tancsi szószéket Földváry Ferenc gróf i.asonlóképpen „Istenhez való forró szerelméből" (fervente in Deum amore) faragtatta 1758-ban Sipos Dáviddal. A magyarvalkói gyönyörű szószéket viszont Valkai Miklós és az eklézsia együttesen csináltatta 1722-ben. A feltorjai református templom bejáró tornácán meg ezt olvashatjuk i „Épitetett ezen kis Tzinterem Isten Ditsőségére Bartók Mihály és Ferentz Industriájokból" (1770). A templomékesí- tés szép munkájából az ifjúság is részt kért magának. A nyárád- szentimrei templom egyik karzatát a falusi leányok festtették meg, amiről a felirat így emlékezik meg t „Ezt az ifi leányok Íratták (vagyis festtették) magok jövendőbeli emlékezetére". Még kedvesebb a vistai templom szépen festett, virágos legénykarzatának felirata, mely így hangzik: „Anno Domini 1699, Az Isten házának ékességére az legények csináltatták Istenhez való jó indulattyokból". ^ Az erdélyi templomok minden zugában, kapukon, faragott szószékeken, festett mennyezeteken, padokon és a régi egyházi edényeken, gyönyörű hímzéseken a tehetős és kevésbbé tehetős, főrangú és földműves, de egyaránt buzgó mecénások neveinek légiója olvasható, akik áldozatkészségükkel egy-egy kicsiny falusi templomot a művészi * * Hasonló jelenségek nem hiányoznak a művelődés egyéb terein sem. A könyvpártoló és könyvet író fejedelmek, föurak, papok és professzorok mellett hallunk egy kolozsmegyoi malommesterröl, akinek kérésére Szentmártoni Bodó János unitárius pap hosszú költeményt írt „Az Áts Mesterek ditsireti“ (1647) címen,
