Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
168 Vita Zsigmond legfőbb célom nem az ismeretképzés volt, mint sokan gondolják, hanem az indulati világ kiképzése“. Ehhez tegyük hozzá egy még népszerűtlenebben hangzó mondatát t „nem gazdasági intézkedések segi- tenek egy országon, hanem a kiválóság“. „Az indulati világ kiképzése“, ez nem jelent kevesebbet, mint magának az emberanyagnak megnevezését, töretlen felelősséget hordozó új nemesség kialakítását, amely a magyar nép új honfoglalásának alapja lehessen. A messzire és sokfelé való kitekintés, a nyugtalan mohóságú anyaggyűjtés tehát mind csak alapfeltétel az élet egységes látásának kialakításához és a reform előkészítéséhez. „Mindig mindenben az egészet akartam s csak olyan dolgokhoz tudtam odaállani, amiből a végső cél felé nyilt a kilátás“, ez nem csupán a Németh László állítása, maga a Tanti hirdeti ezt több éves munkájával. A Tanú utolsó számában Bessenyei jelentőségét abban látja Németh László, hogy a nyugati gondolkodásban tájékozódva új magyar tudatot akart föllobbantani, a nemzet „egész lényét átalakítani“ Az a benyomásom, hogy Németh László itt a maga törekvéseiről is beszél, azért érzik hangjában a lírikus izgalma. A kapcsolat azonban természetes és a Bessenyei szavai észrevétlenül olvadnak be a Németh Lászlóéba. Minden kor a maga gondolatai szerint alakítja át a múltat és a saját vérének lüktetésével teszi forróvá a múlt küzdelmeit, A fel- újulás korának emberi és irói alakjai és törekvései ma azért annyira nyugtalanítóan közelállók, mert a magyar szedem új tájékozódással keresi nemzete jövőjét. Bessenyeiék a francia, racionálista, forradalmat előkészítő szellemből merítettek, az anyanyelven keresztül az egész magyar műveltséget akarták friss vágányokra vinni. Utánuk Martinovicsék formálják meg a véresen elbukott társadalmi követeléseket. A szellem áttörését elgáncsolta a hatalom, de a ráfagyott jégréteg alatt is folyton tovább dörömböltek lázadó habjai. A mai magyar tájékozódást megint egy kátyúba jutott korszak kényszeríti ki. Nem a Németh László ügye ez egyedül, hanem az egész mai magyar szellemé, amely tisztában van azzal, hogy nemzete megmaradását csak teljes átformálódása biztosíthatja. Könnyű azt hinni, hogy a mai magyar reform-törekvés csak gazdasági és társadalmi kérdéseket akar megoldani és igy távol áll a felújulás szellemi reform-kisérletétől, de a lelkek mélyén ma is nagyobbak a követelések. A felszínen a könnyen megfogható célok válnak népszerűvé, de a mélyben mindent tisztára seperni akaró erők feszülnek, ez bizonyltja, hogy nem a pillanat, hanem a kor szükségérzete készíti elő a reformot. A Németh László gyakorlati elgondolásairól itt nem akarok beszélni, azoktól mosolyogva fordulhatott el a jelen és talán meg fog feledkezni a jövő. A Németh László figyelmeztetésében a lélek magatartása és a célkitűzés időt álló. Messziről nézni, tájékozódni egész Európában, egységben látni az élet jelenségeit és egy megtisztult, új embertípusért harcos teljes felelősséggel küzdeni, ezt kívánja tőlünk Németh László. Akik pillanatnyi sikereket keresnek, azoknak ez kevés lesz, de akik a magyar életet akarják megtartani, azoknak elég útravaló, Utolsó üzenetét messzire hangzó vészharagként szeretném elkongatni! „A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni“. Kicsiny magyar nemzet, merjél elit lenni a népek tengerében ! VITA ZSIGMOND
