Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
164 Albrecht Dezső hanem az időknek is szólott, a megsúlyosodott időknek, mindenekelőtt azonban annak a magatartásnak, melyet mai helyzetünk követel tőlünk, A meghúzott kör évek óta egyre szűkül, egyre kevesebb a félteni és védeni valónk, ma már jóformán csak puszta létünk és mindennapi kenyerünk. Nem a mi hibánk, hogy ilyen kevés, amit védhetünk, de ha a régi módszerek mellett állandó hátrálás volt az életünk, most, a falhoz szorittatván, lehet-e más gondunk, igyekezetünk, mint revizió alá venni eddigi magatartásunkat és keresni azt a módszert, mely életünk fejlődését biztosíthatja ? Nemcsak a magunk egyéni életét, hanem a nemzetét is, hiszen már az 1863—64-es országgyűlésen az erdélyi románság felfogása az volt, hogy személyi szabadság mit sem ér, ha a nemzet, mint közösség számára nem biz- tosíttatik a szabad fejlődési lehetőség. Minden politikai cselekvés végső fokon az államhatalom megszerzésére és ezen keresztül a társadalom formálására irányul. Kisebbségi nép sem mondhat le arról az igényéről, hogy az államhatalom intézésébe ne folyjon be s ezáltal a maga felfogását ne érvényesítse. Mi más volt az erdélyi románság törekvése, minthogy az államhatalom gyakorlásában minél erősebben részesüljön? S lehet-e más a mai kisebbségek célkitűzése is ? Heinlein szudeta-német pártjának a cseh parlamentben benyújtott hat törvényjavaslata nagyszabású kísérlet arra, hogy a kisebbségi kérdést a nemzetkisebbségek népszemélyiségének elismertetése és a népszervezeteknek, mint közjogi testületeknek a megalkotása által nyugvópontra juttassa, A nemzetállam kizárálagosságának és a kisebbségi kérdés e belső lényegének összeütközése kikerülhetetlen volt és az objektiv állam e két elv küzdelméből fog megszületni ott, ahol az erők fedik egymást, tehát legelőbb valószínűleg Csehszlovákiában, AZ ERDÉLYI MAGYARSÁGOT tizennyolcéves politikai küzdelmében nem vezették világos célok, nem volt programmja. Védekezett csak és harc közben kellett megtanulnia az önvédelem módszereit is. Sajnos, ma sem mondhatjuk egészen sajátunknak azokat a képességeket, melyekkel a társadalmi helytállás nagyszerű szervezetét kiépíthetnénk, Metamorphosis Transylvaniae rovatunkban éppen azokat a jeleket keressük, társadalmunk átalakulásának azokat a jegyeit, melyek — mint a hangya útja a homokban — megmutatják a társadalmi helytállás módszeréhez vezető útat, Nem mondhatjuk, hogy nincsenek biztató jelek s az amugyis egyszerű erdélyi élet tovább egyszerűsödött, a különböző osztályokat elválasztó határok elmosódtak, a feladatok egyre világosabban jelentkeznek, a munkavállalók száma szaporodik, a nemzetünk iránti felelősség nő és közéleti súlyukat egyre veszítik azok, akiknek számára az erdélyi magyarság harca csak megélhetés, küzdelme csak üzlet. Az alapok készen állanak, csak jönnie kellene annak az összefogó gondolatnak, mely a szétforgácsolt erőket összegyüjtené és közös munkára indítaná, EZT AZ ÖSSZEFOGÓ gondolatot keressük politikai életünkben is. Várjuk, hogy mikor fog megszületni ez a gondolat, mikor fog kialakulni az az új politikai program, mely az erdélyi románság 1881-es
