Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Bözödi György: Az erdélyi színjátszás
152 Bözödi György embereket, a fenti okok miatt is ezt a művészi szempontot kell szem előtt tartania, más lehetőség nincs. A művészi műsornak a közönséggel való megkedveltetése nem ütközik akadályokba. A műveltebb réteg már régóta azt várja és ha most része lesz benne, rendszeresen fogja látogatni a színházat. Ami pedig a félművelt és színházilag öntudatlan közönséget illeti» amely most az operetteknek tapsol, mert az operettekhez szoktatták és nevelték, rövid idő múlva a jó daraboknak is éppen így fog tapsolni, mert minden a nevelésen múlik nála. Ahogy a rossz darabokhoz hozzá lehetett nevelni belső kritikája hiányában, ugyanúgy a jókhoz is hozzá lehet, mert az fontos, amit Iát és amit a legtöbbször lát. Nem reménytelen a helyzet Erdélyben, ahol a közönség már száz évvel ezelőtt érett volt arra. hogy megértse a színház hivatástteljesUő szerepét. Ennek érdekében viszont n színtársulat szellemében is változásokra van szükség, a színészeket is nevelni kell, mert ma, sajnos, a tehetségek értékelése aszerint a bizonyos „operett-temperamentum" szerint folyik, de ilyen színészektől alig lehet hivatást teljesítő előadásokat remélni. Kisebbségi társadalmunk kialakulása — ami a színház szempontjából elsőrangú fontossággal bír — nem az osztályok különválása és valamely osztály előretörése jegyében történik, hanem ellenkezőleg, az egységesség felé tart. Ez a körülmény a színház munkáját nagyon megkönnyíti és elősegíti, mert csak az olyan színháznak lehet nálunk is, mint mindenhol jövője, amely az egész népközösséggel össze van kapcsolódva, A színháznak eggyé kell forrnia a népközösség szükségleteivel, követelményeivel és fájdalmával. Az a hivatása, hogy tudatossá tegye nézői számára, megvilágítsa azt, ami kialakulatlanul, homályosan már ott szunnyad a tudata alatt. Mi az az egységes szempont, amely ma mindjobban összefogja a magyarság minden osztályát, értelmiségét, közép- osztályt, iparos és munkás társadalmat ? Mert e szempontnak kell irányadónak lennie a színház további működésére is- Ezt az egységet kell szolgálnia és építenie, mert nem adhat külön más-más darabot minden osztály kívánsága szerint, részint azért, mert az osztályok elkülönülése csak halványan van meg, részint pedig azért« mert az egyes osztályok közönsége külön-külön nagyon kevés volna ahhoz, hogy értük előadásokat lehessen tartani. I,át- tuk, hogy az ilyen módszer is kecsegtetne valami eredménynyel, ha jól és rendszeresen valósítanák meg« mert az Özönvíz előttnek megvolt a maga külön, célzatosan tomboló közönsége, de ez a módszer több szempontból nem alkalmas és nem kívánatos. Viszont azt is láttuk, hogy a Budai nagy Antal és Tündöklő Jeromos közönsége is tapsolt ennek a darabnak és a számbeli többséget az a közönség tette ki, mely a színpadon nem az osztálykülönbséget, hanem az értéket keresi és értékeli. A közönségnek bizonyos egységes magatartása tehát máris megnyilvánult a nézőtéren, most már a színházon a sor, hogy azt továbbfejlessze. A színháznak ki kell alakítania ezek után a maga egységes műsorát. Az erdélyi magyarság életében társadalmi és gazdasági té-
