Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Bözödi György: Az erdélyi színjátszás
Az erdélyi színjátszás 145 előadásokra pedig nem került sor, mert a társulat vidékre ment. A Cigányt is bemutatták mégegyszer ebben az évadban, de ez csak a Tóth Elek színészi emlékünnepének köszönhető. Egy év alatt ennyi előadás volt amiről megemlékezni érdemes. A harmadik játékkörben 78 előadást tartottak, amelyből 19 a fent ismertetett darabokra esik, 59 pedig operett és szórakoztató előadás volt. Az operettek százalék száma itt 58-ra emelkedik, tehát az év vége leié fokozatosan nő. Összegezve az évi előadások adatait, elszomorító kép tárul elénk. Tartottak összesen 202 előadást, amelyből csak 47 volt olyan, amelyet vártunk és ami értéket képviselt. Tehát még a negyedrésze sem, pontosan 23 százalék. 77 százalék érték és tartalom nélküli előadás volt, amelyek között csak itt-ott emelkedett ki egy-egy üdítőbb pont, néhány régebbi „nagyoperett“, mint Lehár két darabja, az Éva és a Mosoly országa. Kivételt jelent a Ripp van Winkle négy előadása és a Lengyelvér, valamint az egyik vasárnapi dél- előttön előadott Gül Baba és a régi jó Mézeskalács- De ezek nem tudták enyhíteni az operettek nyomasztó sivárságát, amelyek úgy számbeli többségüknél, mint előadásuk gyakoribb voltánál fogva uralkodtak a műsoron és diktálták a „tempót". Jelen lehettünk a Néma levente 25,-ik előadásának emlékünnepén, de a _ mostani évad alatt csak négyszer játszották, így az ünnepség tulajdonképpen az előbbi esztendőnek szólt. Viszont a Csárdás c. operett, amint a színlapok hirdették, az idei évadban futotta meg 38 előadásos pályáját. Szerencsére ez nem egészen így van. Kolozsváron ezt az operettet »csak" huszonkétszer adták és a 25-ik előadásának jubileuma, amelyre a nézőknek a főszereplők aláírásával ellátott fényképalbumot ígértek ajándékul, tulajdonképpen a 16-ik előadás volt. Az ilyen nagysikerű operetteknél, a színház beszámította a nagyváradi és a brassói előadásokat is, hogy a közönség annál jobban ámuljon, hogy ime, már a huszonötödik előadásnál tart a darab, tehát bizonyosan nagyszerű, és meg kell nézni. így jubilálták a Csárdást a karácsonyi ünnepek alatt, noha felújítása óta valójában nem érte el Kolozsváron a 25-ik előadást. A színház végeredményben beszámíthatja a vidéki előadásokat, de akkor tegye ezt valamennyi darabnál, különben megtévesztődik_ a kolozsvári közönség. Ez az eljárás hírverés céljából bizonyára jó volt, de a kolozsvári színháznak nem szabad egyszerű üzleti vállalkozásnak lennie. Különösen, ha ez még csak nem is a közönség ízlésének fejlesztésére szolgál. MIT JELENT a magyarság életében a színház elmúlt évi tevékenysége ? Nagyon keveset. Sokkal kevesebbet, mint amiért egy színházat fenntartani érdemes- Mi csak az értéket nézhetjük, nem elégedhetünk meg pusztán azzal az örömmel, hogy fennáll egy színházunk is. Azt a pénzt, amelyet az erdélyi magyarság a színház fenntartására fordít a mai szűkös viszonyok között, nem adhatja értéktelen előadásokért, nem tekintheti elveszett pénznek akkor, amikor más területeken a magyarság életbevágó fontosságú ügyeire fordíthatná, nagy eredménnyel- A színháznak az egyetlen
