Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Bözödi György: Az erdélyi színjátszás
142 Bözödi György ház egyetemes szabályaira sem> amelyek a föld minden népénél többre kötelezik a színjátszást az egyszerű szórakoztatásnál. A beansziilöttek kezdetleges színpadától az avantgardista színházig mindenhol magasabb célja, hivatása, irányító szerepe van. De nálunk, úgy látszik, büntetlenül szabad üres operettekkel megtölteni a műsort. A színháznak elsősorban erkölcsi hivatása van. És fokozottabb mértékben kellene ezt éreznie nálunk, ahol az egész erdélyi magyarság számára egyetlen állandó színház és egyetlen számbavehető társulat jelenti a színjátszást. Ez az egyetlen színház nem tölthet be olyan szerepet, mint a nagyvárosok hatodrangú színpadai. Nem operett-társulatnak, hanem Nemzeti Színház jellegűnek kellene lennie. Erre az a helyzete is kötelezi, hogy itt van az erdélyi magyarság szellemi központjában, ahol az egyetemi ifjúság és a középiskolai tanulók legjelentékenyebb része él és kívánja megismerni nemzeti kultúráját. Sehol nem ismerheti meg az erdélyi ifjúság a magyar drámairodalom nagy alkotásait, ha a kolozsvári színház elmulasztja bemutatni azokat. Es egyre fokozottabb következetességgel mulasztja el! Ez már nem egyszerű műsor-összeállítási felelősség, hanem sokkal több annál. Az elmúlt esztendő általában nem tartozott a gyöngébb színházi évadok közé, főleg, ha a közönség érdeklődését tekintjük. A pár évvel ezelőtti általános színházi válság után az utóbbi időkben egyre jobban megtelt a nézőtér. Talán a műsor sem volt gyengébb, mint az előző esztendőkben, de ez semmi jót nem jelent, mert az előző éveké is mind nagyon gyenge volt. Az elmúlt esztendőben három ,,ciklus“, vagyis játékkör keretében játszott a színház. Az első szeptember 24.-től november 11.-ig tartott és arra a reményre jogosított, hogy a színház idei műsora tartalmasabb és magasabb színvonalú lesz, mintáz előző években. A megnyitó Hamlet-előadás után nemsokára Bemard Shaw darabja, a Szent Johanna következett jó előadásban és szép sikerrel. Pár nap múlva azt olvastuk, hogy Hamletet ,,az esti olcsó Shakespeare- ciklus népszerűsítő előadása“-ként mutatják be. Nagy érdeklődéssel vártuk nemcsak ezt az előadást, hanem a megígért „ciklus“ többi darabját is, mert remélhettük, hogy magas színvonalú előadásokban lesz részünk a továbbiak során. Ügy látszott, hogy a színház ezévi tevékenységét hivatása érzetében kezdi meg és olcsó esti előadásaival a nagy tömegek számára is életre akarja varázsolni a klasszikus drámairodalmat. Kitűnő gondolatnak bizonyult. Annál nagyobb volt meglepetésünk, amikor közvetlenül az előadás előtti napokban, minden magyarázat nélkül Ifj. Horváth Pált tették helyére a műsorban, „először forgószínpadon“. Ügy látszik, ezt a forgószinpadot vonzóbbnak találták az olcsó Shakespeare-ciklusnál, amely így végleg elnémúlt és többé nem hallottunk róla. Ellenben egy hét műlva újabb ciklust hirdettek a színlapok, ezúttal „világirodalmi ciklust“, amelynek első darabjára, Gorkij Éjjeli menedékhelyére hamarosan sor is került. A siker
