Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)

1937 / 2. szám - Balogh Jolán: Magyar mecénások Transylvániában

MAGYAR MECÉNÁSOK TRANSZILVÁNIÁBAN.

A MECÉNÁS a régebbi korok művészetében sokkal többet jelentett, mint ma, A mecénás volt a művészet életrehívója, támogatója és így mintegy a művész kiegészítője szellemileg és anyagilag is. Igényei, vágyai sok tekintetben irányították a művészet fejlődését, Mint nagy templom- és kolostoralapítók, vár- és kastélyépíttetők, ők voltak tulajdonképpen a nagy építészeti gondolatok és tervek felvetői, Vallásos áhítatuk ékesítette fel a templomokat és családi igényeik hívták életre a világi művészet számos válfaját. A célkitűzés, gondolat, terv tőlük eredt, a művészre hárult viszont ennek formai megvalósítása, de ehhez az anyagi alapot ismét a mecénások adták. Régebbi korok az önmagáért való művészi termelést nem igen ismerték. Egészségesebb viszonyaik között minden alkotásnak előre meghatározott gyakorlati rendeltetése volt, melyet a megrendelő mecénás tűzött ki. Önként következik ebből a mecénás nagy jelentősége, amely különösen kisebb országokban döntően érvényesült. Az ország műveltségi és művészi színvonala tőlük függött. Jelentőségük tudatára ők maguk is hamarább ébredtek, mint a művészek, ezt mutatja, hogy neveik hamarább és gyakrabban fordulnak elő a műemlékeken, mint a művészek névjelzései. A kortársak is jobban méltányolták az ő tevékenységüket, mint a művészekét. Az egykorú írott források inkább feljegyzik egy templom alapítóját, mint építészét.

Az erdélyi műemlékek, az erdélyi templomok, kastélyok, várak hosszú sora is az egykori mecénások emlékkövei, azoknak századokon át folytatott, soha meg nem szűnő tevékenységéről tanúskodnak. A legrégebbi emlékek éppen úgy az ő buzgó kezdeményezésükből keletkeztek, mint az újabbak. Nevük és munkásságuk, gondolkodásuk és egyéniségük azonban nem minden korban egyenlően ismert. Minél inkább megyünk vissza a múltba, századokon át, nevük annál inkább homályba vész, feledésbe merül, vagy csak alig ismert. A középkor régebbi korszaka az egyéni dicsőség hangsúlyozását nem kedvelte, A mecénásokra és alapítókra vonatkozó feliratok, címerek ekkor aránylag még nagyon ritkák. Csak a régi oklevelek gyér megjegyzései vetnek egy-egy fénysugarat az ismeretlen alapítókra és adakozókra. így például megtudjuk, hogy Mykud bán 1288-ban egy egész falut ajándékozott a gyulafehérvári püspökségnek „a Szent Mihály egyház építésére“ (racione operis ecclesie beati Michaelis Archangelí) és ezzel lehetővé tette a nagyszerű ?zékesegyház újjáépítését. ^