Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)

1937 / 4. szám - Metamorphosis Transylvaniae

328 Debreczy Sándor: kötelesség és követelcnéay elé állítja különösen a kisebbségi ifjú­ságot, aminek lelkiismeretes elvégzése minden kedvet, időt é& ideg- rendszert annyira felemészt, hogy magánszorgalommal párosuló önképzésre és önvizsgálatra, szóval az egyéni tehetségek kiműve­lésére nincs fizikai idő. Nehezebb és súlyosabb azért, mert a mai ifjú, ha esetleg meg is találta már középiskolai diák korában- azt a pályát, melyre egyéni sajátosságainál, korán megnyilvánuló haj­lamainál, idejében felismert rátermettségénél fogva a legtöbb erőt és kedvet érez magában, nem mindig követheti szive sugalmait. A mai ifjúnak gondolnia kell már kezdet-kezdetén az érvé­nyesülésre, az elhelyezkedési lehetőségekre, azaz nemcsak a meg­szerzendő diplomára, hanem inkább ennek a diplomának céltuda­tos érvényesítésére, ennek a diplomának elsősorban a maga meg­élhetését, másodszor fajának erősítését biztosító gyümölcsözteté- sére, A mai ifiú pályaválasztása körültekintő egzisztenciális gondolko zást követel. Nem elég, ha annyit tudok, hogy orvos, ügyvéd, tanár vagy mérnök leszek, minden előrelátó ifjúnak fel kell tennie ma­gában ezt a kérdést is: hol ? Hol leszek orvos, milyen kórházban, melyik városban vagy faluban; hol lehetek ügyvéd, melyik kama­rába iratkozhatom be, melyik városban nyithatok még egy ügyvédi irodát; h .,1 lehetek tanár, meiyik iskolában, milyen katedrán ; hol lehetek mérnök, melyik városban, milyen vállalatnál? Nem sza­bad elfelejtenem azt sem, hogy kisebbségi vagyok. Hiába végzem el saját magam költségén, sokszor szüleim vagy gyakran a magyar társadalom jóvoltából és áldozatkészségéből egyetemi tanulmá­nyaimat egy olyan pályán, melyen mint kisebbségi nem érvénye­sülhetek, elvesztegetem a drága időt s a reám oktalanul elköltött pénzt. Ha mint kisebbségi egyetemi végzettséget megkövetelő tu­dományos pályán nem remélem az elhelyezkedés szabad lehető­ségét, szabad nekem gyakorlati pályára is mennem: lehetek dip­lomás gazda, kereskedő, műiparos, stb­Egy szóval ma nem is annyira pályaválasztásról, mint inkább állásválasztásról, illetve álláskutatásról van szó. HOGYAN GONDOLKOZTAK pályaválasztó fiataljaink az utóbbi öt esztendő leforgása alatt és hogyan gondolkoznak ma ? Erről a sepsiszentgyörgyi ref. Székely-Mikó-kollégiumban végzett ifjak túloldali kimutatása érdekes adatokat nyújt- E kimutatás szerint tudományos, azaz orvosi, jogi, tanári, papi, stb. pályára lépett 5 év alatt 35 ifjú, vagyis az érettségit tett ifjak 70 százaléka. Váj­jon tudták-e a pályaválasztás pillanatában, hogy az orvosi fakul­tásra milyen nagy nehézségekkel lehet beiratkozni, hogy a hat­hét évig tartó tanulmányozás milyen költséges, hogy a diploma megszerzése után állami állásokra nem pályázhatnak, hogy egy olyan kis városban, mint pl. Sepsiszentgyörgy, legalább húsz magánorvos működik ? Vájjon számot adtak-e arról, hogy a jogi tanulmányok elvégzése után a kamarába való beiratkozás esélyét nu­merus clausus, újabban rejtett numerus nullus korlátozza, hogy Cser- noviczból nem egy kész ügyvédnek beiratkozás végett Brassóba kell jönnie, ott, ismeretlen, idegen földön letelepednie és élnie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom