Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
304 Juhász István az útja — az emberek belső megújítása. Ezt pedig önmagákon kezdik. Órák hosszat beszélnek bűneikről és megállapítják a javulás útját és módját a maguk számára. A mozgalom vezére maga az etikai önnevelésnek ritka példája. Corneliu Zelea Codreanunak ez a teljes természetességgel vállalt önmegtagadó magatartása, mellyel elutasít magától minden szórakozást, — kávéházba, színházba, moziba, bálba, mulatságba mozgalma megindítása óta, 1924 óta nem jár — életének szakadatlan munkából, imádságból, böjtölésből kialakított rendje nagy hatással van a román ifjúságra. A mozgalom erkölcsi nevelése — A Fészek-vezető könyvecskéje szerint — a munkára, becsületre, önmegtagadásra és fegyelemre való nevelésből áll. A mozgalomnak az ifjúság közti nagy átütő és átfogó erejét egyenesen ez az erkölcsi nevelői szellem magyarázza. Mint harmadik tényező járult hozzá az ifjúság és mozgalom keresztyén arcának a kialakításához a miszticizmus felébredése ebben az ifjúságban. Nichifor Crainic egyik tanulmányában erről az ifjúságról írva^ megállapítja, hogy ez az ifjúság a háború idején serdült fel, tehát már gyermekéveit meghatározza a halál titokzatos hatalmával való szembenézés. A zsidóság és a politiciá- nizmus elleni harcban, rengetegszer tartóztatják le őket, rengeteg szenvedésen mennek át s a szenvedések vallási miszticizmust ébresztenek bennük. Naponta imádkoznak a fogház kápolnájában s ott különösen Mihály árkangyalnak, a mennyei seregek vezérének az ikonja gyakorol rájuk nagy hatást, úgy érzik, hogy e mennyei tiszta harcos különös gondviselésébe veszi őket és harcukat, — s a börtönből kiszabadulva egész mozgalmukat Mihály árkangyal védnöksége alá helyezik. Meg kell azonban itt jegyeznem azt, hogyha ez az ortodox vallási misztika uralkodó volta áll is a vezetőkre s ha Mihály árkangyal képe majd minden légionárius otthonában ott is van, mégis a légionárius mozgalom vallási jellegének kialakításában a misztikának sokkal kisebb szerepe van, mint a külsőleges egyházi öntudatnak és mintáz előbb említett erkölcsi'nevelői szellemnek. Nem lesz nehéz felismernünk, hogy a vasgárda e vallási tartalmának egyházi öntadatán keresztül milyen közvetlen módon illeszkedik bele a „román egyház“ egyetemes frontjába, vallási misztériuma pedig az ortodox vallási misztika világnézeti állásfoglalásához, a Gandirea irányzatához közelíti. Események és jelek mutatják más oldalról azt, hogy a román egyház hivatalos vezetői és a Gandirea eszmehír- detői állásfoglalásuk mozgalmi megvalósulását a vasgárdában látják. Különösen hathat egy politikai mozgalom vallási jellegének a bizonyítása, azonban e tételem alátámasztására idézem Codreanu könyvének egyik legszebb, mondjuk legtisztábban keresztyén passzusát. „Mt a nemzet célja ? — Az élet ? Ha az élet a cél, akkor közömbösek azok az eszközök, amelyeket a népek alkalmaznak életük megtartására. Akkor mindegyik még a leggonoszabb is jó. Felvetődik a kérdés: mi vezeti az egyik nemzetet a másik nem‘ Punct* cardinals In haos, 1—80 I.; Ifjúság is kerasztyénség,
