Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Vita Sándor: A Székelyföld önellátása
A Székelyföld önellátása 279 vászonanyagot, 3 m. pamutszövetet és 1 m. gyapjúszövetet^ Az évi vászonszükséglet eszerint 1,233.000 no,, ami körülbelül 400.000 kg-nak felel meg, A vászon jórészt házilag készül, otthon termelt kenderből. A 400,000 kg azonban 1,200.000 kenderrostot igényel, a termelés viszont ennek csak a felét teszi ki. A lentermelés még kevésbé vaa elterjedve, pedig egyes vidékek, így Gyergyó, sikerrel termelhetnék. A pamutanyag ugyancsak 1,233.000 m,, azaz 246.000 kg. A nyersanyag külföldi eredetűi átlagban 180 íejes áron szerezhető be, összesen tehát 44 millión felüli értéket képvisel- A feldolgozás otthon történik. Egy felnőtt férfinek, főleg ha a ruhát erősen rongáló erdő- munkát vagy szántást-vetést végez, egy rend ruha kell évente. Ez 75 cm, széles székely háziszöttesből 6 méter anyagot igényel, 304 ezer felnőtt személyre redukált lakosságnál eszerint 1,824,000 m. szövet a szükséglet. Ennek súlya 608.000 kg, amely kb. 600.000 nyírható júháilocnányt tételez fel. Az 1 éven felüli júhállomány azonban csak 200.000 körül mozog, a ruházati igények kielégítésére szükség van tehát még 400 ezer kg mosott gyapjúra, aminek értéke 40 millió lej körül van. Ha a ruházathoz még a csizma-, illetve bakkancs- vagy bocs- korszükségletet, a kalapot, meg más boltban beszerzendő cikkeket is hozzászámítjuk, évi 200 millióra is felmegy az az összeg, amelyet a székelység ruházkodásra elkölteni kénytelen. MEGOLDÁSI MÓDOK KERESÉSE. FELSORAKOZTATOTT ADATAINK bizonyítják, hogy a székelységnek, ha jelenlegi, szegényes, nyomott életszínvonalát fenn akarja tartani, még legalább 500 millió lejnyi, mezőgazdaságon kívüli jövedelemre van szüksége. De ebbe az összegbe nem számítottuk még be az adókat, állami és községi szolgáltatásokat a szeszre, a dohányra, betegségre, gazdasági beruházásokra, művelődési és közcélokra fordított összegeket, ezekre most nem terjeszthetjük ki vizsgálódásainkat. Az adatok, amelyeket a Székelyföld termelésének és fogyasztásának vizsgálata kapcsán számbavettünk, kétségtelenül hiányosak. Nehéz lenne teljes bizonyossággal megállapítani, hogy — a mezőgazdaságon kívül az erdökitermeíés és az ipar jövedelmét is tekintetbe véve — csakugyan kevesebbet termel-e ma értékben a Székelyföld, mint amennyit fogyaszt. De nem is ez dönti el a kérdést. A ténnyel kell számolnunk, hogy állandó elvándorlás van folyamatban s ezen nem változtat az sem, hogy a lakosság egyes rétegeinek kijut a gondnélküli megélhetés. Az elvándorló tömegeket kétségkívül a nyomorúság hajtja a városba és idegenbe, ahol * * N, Czike Gábor : A magyar termelő társadalom megszervezése. Szeged, 1935.
