Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Kéki Béla: Metamorphosis Transylvaniae
Metamorphosis Transylvaniae 245 magyar magasműveltség leszivárgó elemei kerülnek, ránk Transyl- vániában idegen népiség hatásai záporoznak. Az állami iskoláztatás, a katonaság emlékei eresztékeiben lazítják meg az ősi műveltséget s nem múlhatnak el nyomtalanul azok az esztendők, amelyeket székely legények a román főváros palotáinak épületállványain vagy a Duna-delta kikötőiben hányódva töltenek. Amint a régi szellem összetartó ereje megroppant, felülről — a diffúzió törvénye alapján — a legkönnyebb fajsúlyú műveltségi elemeket veszi át a nép. Ezért kíván fokozott éberséget, ha idegen hatalom avatkozhatik be a népi műveltségváltásba. Mérhetetlen erőköt kellene sorompóba állítanunk: vissza kell oltani a népi művészet értékeit és hamisítatlan nemzeti műveltséget kell közvetíteni. Ebből a szempontból tartjuk nagyfontosságunak a szőttes ipar föllendülését, az áldott emlékezető Pál Gáborné fáradozását a székely festékesért, sőt a városunkban létrehozott háziipari szövetkezetei, a Pitvart is. A Pitvar ugyan nem szövi saját gyáraiban a vásznat, nem foglalkoztatja kiterjedt vidékek asszonynépét, de tőkeszegény kisebbségi társadalmunknak ez az udvarra nyiló szövetkezeti boltját hozzáértés és dolgosság még naggyá fejleszthetik. A Magyar Nép kiadványai mellett Kacsó Sándor megindította a Hasznos Könyvtár füzeteit. Aki a feladat nagyságát érzékeli, sokalhatja-e az erőfeszítéseket? Külön munkaterület a népművelésre hivatottaknak segédeszközt nyújtani, ezt az égető szükségünket ismerte föl a György Lajos és Márton Áron szerkesztette Iskola. Kétségkívül szerencsés volna, ha e beláthatatlan fontosságú népművelési munka egységes irányitás alá kerülhetne. Dereng előttünk az EMKE hivatása. Sajnos, ez a közművelődési egyesület kisvárosaink megszámlálhatatlan egyesületi kerete mellé újabb, üres keretek szervezésével foglalatoskodik... NÉPI PROBLÉMÁK kerültek a nyáron az érdeklődés homlokterébe. Intő jeleket küldenek ezek a problémák. Erősíteni kell a hűség és hagyományvédés szellemét. Á régi határőrök szívósságát s elszántságát kell felidéznünk, a makacs gyepiivédő szellemet. Amugyis keseredett lélekkel látjuk, ahányszor Transylvánia határain túlpillantunk, hogy a nyugati művelődés száguldó ütemű fejlődését követnünk mostoha sorsunkban egyre elérhetetlenebb vágy. Ezért bár a múlt gazdagságát ne hagyjuk veszni, mert hagyományainkban magyar és európai szellemet őrzünk. KÉKI BÉLA
