Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Szabó Zoltán: A társadalomkutatás célja
168 Szabó Zoltán zódní akar a tünetek és okaik felől? Vagy halvány remény arra, hogy ha már nincs magyar viszonyokat szem előtt tartó elmélet és rendszer, lesz megrázó és termékenyítő, kristályosító és pártalakító, megmozgató é§ keretet teremtő ereje a tényeknek és bizonyságoknak? Van-e értelme az egésznek, hoz-e és hozhat-e eredményeket, bontakozik-e benne valami, alakul-e valami, ami tisztázásra vezethet ? Lesz-e lökőereje a mozgásnek, az írások csak az írót fogják-e emelni, vagy hoznak-e valamit abban az értelemben, hogy lehessen reménykedni: előbbre lendíthetik egyszer azoknak a sorsát, akikről szólnak. Körülbelül ezeknek a kérdéseknek és ilyen kérdéseknek a válaszát szeretném megközelíteni ebben az írásban. Inkább vallomás lesz, mint tanulmány, hazugságnak és álszeméremnek tartanám kiküszöbölni a Urát olyan ügyről szólván, mely a legszemélyesebb ügyem, amely néhányunk ügye. Hogy mindez néhányunk ügye marad-e vagy lehet-e belőle alakító, országot és társadalmat alakító erő ? Jósolni ma még aligha lehet. De a harcot fel kell venni még abban az esetben is, ha reménytelen, VALÓSZÍNŰ, hogy ha lesz valami alaposabb és termékenyebb hatása a társadadalomkutatásnak, meg fogják írni a szociográfia szociológiáját. Egy ilyen tanulmány ugyanolyan érdekes kortörténeti jelenségekre mutathatna rá, amilyen érdekes tényekre mutathatnak rá a szociográfiák. Csak míg a szociográfiákban a társadalom egyes rétegeire akadnak jellemző adatok, ebben a társadalom rétegződésére, közszellemünk hibáira, társadalmunk szerkezeti bajaira találhatunk majd döntően igazolt meglátásokat. Az okok, melyek a társadalomkutatást létrehívták, maguk is a társadalom bajaiban és esettségeiben rejtőznek. Mindenekelőtt abban a csökönyös tudatlanságban és rémülten őrzött tájékozatlanságban, mellyel a mai magyar társadalom egyes felső rétegei nem mernek túltekinteni a maguk kerítésén. Kétségtelen, hogy a társadalom- kutatás céljai között van bizonyos pánikélesztésre való törekvés. Egyenes és kimondott harc a tudatlanság biztonsága ellen. Egyenes harc az ellen a tökéletesen kialakult és véglegesen megmászhatatlannak látszó struccpolitika ellen, mellyel középosztályunk valami csodálatos tökéletességgel képes elkülöníteni magát a problémáktól, A szociográfia adatszer őségével másutt inkább arra lehetett alkalmas, hogy a szociális diagnózist megadja, akkor, mikor a politikában már megvolt a készség az orvoslásra. Nagyon jellemző a mi viszonyainkra, hogy itt az adatok a társadalompolitika serkentésére, a közszellem döfölésé. e, a javítás szándékának fölkeltésére lehetnek csak szükségesek ma még. És nem arra, hogy a javítás útját jelöljék azok számára, akik készen állnak a javításra. Egy kissé lelkiismeret akar lenni a szociográfia, nyugtalanság keltője, a tények erejével riasztó kép a halogatóknak, akik még mindig azt képzelik, hogy ráérnek. Pi. másik társadalmi jellegű és közszellemünkben gyökerező ok, hogy politikusaink ezt a fajta élesztőst rendesen elmulasztják. Neveltségüknél és beállítottságuknál fogva csak közjogi sérelmeket képesek látni, melyek pártjukat érik és nem szociális sérelmeket, melyek az országot érik állandóan és pusztítják
