Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Fogarasi Géza: Románia külkereskedelme
Románia külkereskedelme 187 keresztül a közelkeleti és nyugati államokba, A székelység — politikai okokon kívül — éppen azért maradt ki a kellő részesedésből, mert a középeurópai államoktól távolabb esik, mint a nyugati határhegyek, a kikötőktől pedig szintén nagyobb távolság választja el, vagy legalább is a vasúti összeköttetése rosszabb, mint nagyon sok ókirálysági, sőt bukovinai vidéknek, melyek a Prut és Szeret folyókon az olcsó tutajozást is igénybe vehetik. Az állatkivitelnél már országrészünk és Bukovina játsszák a vezető szerepet. Az ókirálysági részek állattenyésztése jóval hátra- maradottabb, úgy, hogy még a kevésbbé igényesebb piacokra sem szállíthatnak. Mind a középeurópai, mind a közelkeleti piacokra, országrészünkből és Bukovinából szállítják az állatokat. Míg azonban a középeurópai piacokra Bukovina is szállít, közelkeletre tőlünk majdnem semmi sem kerül. Országrészünk magyarsága pedig a kiviteli szállitásoktól majdnem teljesen elesett. Ugyanis a kivitelre kerülő állatok aránytalanul nagy százalékban a szász és sváb vidékekről származnak, mert ezeknek fejlettebb az álattenyész- tése és az értékesítés is jobban szervezett. Különben pedig Németország az utóbbi években csaknem kizárólag a szász és sváb vidékekről vásárol, így például az elmúlt évben Németország 10.000 darab sertésre adott behozatali engedélyt Romániának s ezeket a német birodalmi állatbeszerzési hivatal képviselői Arad vidékéről és a Barcaságból vásárolták össze, A szász gazdasági egylet teljesen kezében tartja az értékesítés irányítását nemcsak az állattenyésztésnél, hanem a mezőgazdaság más területein is. Magyarságunk hasonló eredményeket érhetne el, ha erőteljes értékesítési szervet építene ki. A németek is vásárolnának tőlünk, ha megfelelő árut szállítanánk, de ott vannak még az osztrák, csehszlovák és közelkeleti piacok is és valószínűleg rövidesen Olaszország is újból megjelenik a piacon. A baromfi és tojás kivitelének szintén megvannak a lehetőséSfei, csak a tenyésztés, illetve termelés meg kell, hogy feleljen a külföldi piacok igényeinek. A növényi magvak és hüvelyesek kivitelénél szintén az Ókirályság játssza a vezetőszerepet, mivel ezek termelésére a nagybirtok alkalmasabb. Tőlünk leginkább lucerna- és lóheremag kerül külföldre, A szójabab, melynek termelése nagyon eredményesnek bizonyult, nálunk alig ismeretes. Ennek termelését egy fővárosi részvénytársaság irányítja, a német importőrökkel kötött megállapodás alapján. Az 1934—35, gazdasági évben még csak 25.000 hektáron termelték, ebben a gazdasági évben pedig már 80—100,000 hektáron. Már nemcsak a nagybirtokosok, hanem a kisbirtokosok is termelik. Ez bizonyítja, hogy a mi kisgazdáink is bevezethetnék, csak előbb egy olyan szervnek kellene alakulnia, amely a németeknek komoly ajánlatot tehetne, Németország ugyanis ma már több mezőgazdasági államban termelteti a szójababot és nagy mennyiségben vásárolja össze. Egyébként Németország a legfőbb vásárlója az említett lucerna- és lóheremagnak is, melyeket szintén nagyobb mennyiségben lehetne termelni, ha olyan értékesítési szerveket építenénk ki, amelyek a különböző termelők érdekeinek harcában megállnák a helyüket.
