Hírünk a Világban, 1962 (12. évfolyam, 1-3. szám)

1962 / 2-3. szám

6 Hírünk a világban C.A. Macartney professzor, akiről a Was­hington Post (1957. XII. 15.) azt írta, hogy “Magyarország legnagyobb élő nyugati szak­értője”, előadókörúton vett részt az Egyesült Államokban és Knadában október 23. és de­cember 5. közt. A következő egyetemeket látogatta meg: University of California, Stanford University, Monterey Peninsula College, University of Co­lorado, University of Denver, University of Wisconsin, Marquette University, University of Notre Dame, Indiana University, American University, George Washington University, Uni­versity of Maryland, University of Toronto, Rutgers University, Douglass College, Le Moyne College, Columbia University, University of Texas, St. Mary’s University of San Antonio. Általában a köv. témákról tartotta előadá­sait: A soknemzetű állam szerepe Keleteuró-Rágalmazottnak lenni nem olyan nagy csa­pás, mint sokan gondolnák, legalábbis a lé­lekre nem az, némi idő, némi edződés után. Tartósan és jól bekerítve, rágalomban élni, van olyan jellemerősítő, léleknevelő iskola, mint a magány, a megpróbáltatás, vagy az alkalom a nagy tettekre. Azzal a tudattal dolgozni, hogy ezért nem jutalom, hanem csak gáncs jár — még a síron túl is — csaknem vallásos nyugalommal és derűvel tölt el. Aki kapott ízelítőt belőle, tudja, mit nyer azért a lélek, ha önként lemond a közvetlen, az olcsó védekezésről. Vita — a legszebb is — a futó piac dolga; a némaság a templomé, az öröklété. ... Jó hírünk terjesztése is szellemi alko­tás legyen ... A szellem emberei kapjanak, vagy vállaljanak helyet ott, ahol mi magunk próbáljuk alakítani hírünket, azaz a nemzetnek azokban a szerveiben, amelyek a szellemi érintkezés dolgát végzik . . . A körülöttünk lévő népek milyen buzga­lommal küldték külföldre dísznek és tolmács­nak szellemi kiválóságaikat. Kit küldtünk mi. amikor még Kosztolányink, Babitsunk, Mó­ri czunk volt? Mi nem követtük egyik példáját sem (A magyar nép és jóhír ügyét tudtom­mal ma irodalmunk két egyéniségével szol­gáltatjuk külföldön: Kerényi Károllyal és Fer­­dinándy Mihállyal . . . ) . A magyar író első feladata még mindig a pában; Keleteurópa a két háború között; Kö­zépkori Magyarország; Magyar nemzeti kró­nika; Keleteurópai tanulmányok Nagybritanni­­ában. Résztvett magyar szervezetek, intézetek ün­nepélyein és TV-n, rádión is szerepelt. A Voice of America is felvette egyik előadását. A nagyszabású előadókörút rendezését egyetlen ember, Máday Béla, az American University professzora végezte. Aligha fordult még elő ilyesmi Amerikában, ahol alapítvá­nyok, egész egyetemek, szervezetek szokták a szervezést végrehajtani. Macartney útjának igen nagy a jelentősége, mert az érdeklődést Magyarország és Közép­­európa iránt mindenfelé felébresztette. Az út hatása ma még le sem mérhető magyar szem­pontból. nép ügyét képviselni s emiatt valami vissza­vonja attól, hogy fenntartás nékül a nép felett álló erők munkájában is részt vegyen. Az író csak a nép tömegeivel vonulhat be “az alkot­mány sáncaiba”. Hogyan lépjen fel külföldön az ország érdekében a magyar szellem, amíg itthon nem kaphatja meg méltó helyét? Tudjuk, történtek nálunk is kísérletek a szellemi élet­nek, hogy így mondjam, állami érvényesítésére. Ezek előbb-utóbb mind eltolódtak eredeti cél­juktól, a publicisztika, majd a napipolitika felé. A magyar irodalom nem egyesült az ál­lammal, még csak nem is szövetkezett vele, a szó jó értelmében állam maradt az állam­ban, megtartotta függetlenségét. Ezt az utat kell folytatnia. Mint annyi más dologban, hírünk mentésé­ben is az irodalom csak önállóan járhat el, munkájának csak így lesz eredménye.”1 2 3 4 5 6 7 1 Csicsery-Rónay István, “A magyarság és a nyu­gati civilizáció”, Hírünk a Világkan, I. 1 (1951 január 15), 1-5. 2 Uo. 3 Illyés Gyula, "Hirünk a Világban II”, Magyar CsiUag, IV, 6 (1944 március 15), 313-319. 4 Saláta Kálmán, “Jó kormányzat — jó hírnév”. Hirünk a Világban, II, 7-8 (1952 julius-augusz­­tus), 1-3. 5 Krüzselyí József levele a szerkesztőhöz, Hirünk a Világban, II, 3-4 (1952 március-április), 3. 6 “A magyar név megint szép lesz”, Északmagyar­­ország (1956 november 1). 7 Illyés Gyula,Uo. MACARTNEY PROFESSZOR AMERIKAI ELŐADÓKÖRUTJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom