Hírünk a Világban, 1962 (12. évfolyam, 1-3. szám)
1962 / 2-3. szám
Hírünk a világban 3 Illyés Gyula és a Hírünk a Világban” Illyés Gyula november 2-án töltötte be hatvanadik évét. Ebből az ünnepi alkalomból közöljük cikkünket. A kommunista hatalomátvétel utáni években az emigrációba szorult magyarság még reménykedett valami közeli fordulatban. A hatalomátvétel eleinte nem látszott véglegesnek. Később pedig úgy hittük, hogy a Nyugatnak is elsőrendű érdeke még fennálló fölényének érvényesítése és legalább csak az imént feladott pozícióinak a visszaszerzése. 1950-re ezek a remények nagyrészt lelohadtak. A közeli hazatérés vágyának minden tettünkben jelenlévő izgalma helyébe a hoszszú emigrációra való felkészülés kötelességének kiábrándító tudata épett. Most egyszerre saját személyünkben is éreznünk kellett népünk elhagyatottságát. S mivel közel voltunk az otthoniak reményének főforrásához, e remények hiúságának felismerése majdnem minden erőtadó illúziótól megfosztott. Viszonylagos kényelemben és biztonságban bár, de a könyörtelen valóság világosabb látásával kellett szembenéznünk a rettenettel: hogy a nemzet hiába szenvedett, hogy egyre súlyosabb szenvedések elé kell, hogy nézzen s hogy e szenvedéseknek nincsen belátható vége. Alig akadt ebben az időben gondolkodó emigráns magyar, aki ne vetett vona számot magában új helyzetével: mit tehet ő, személy szerint, külföldön, miután a politikai körök befolyásolása és a közvélemény felvilágosításának a kísérlete nem indította cselekvésre a világpolitika intézőit. Első gondolatai csak ezek lehettek: ennyien még sosem voltunk idekinn; ennyire magára utalva még a kossuthi emigráció sem volt; olyan sok munka KODÁLY . . . (folyt.) talmas távlatú körét nem látja, az sohasem alkothat magának Kodály mélyhumánumú művészetéről sem valódi képet. Ezért nehezebb — zenei nyelvének sallangmentes, közérthető egyszerűsége ellenére — a külföldi hallgatónak e muzsika valódi lényegéhez hozzáférkőzni. De illik, hogy mindenki, aki a magyar jövő sorsát szívén viseli a nagyvilágban és az országhatárokon belül, felmérje magában, hogy mivel tartozik nemzete nagy fiának. vár ránk, hogy az még egy teljes magyar generáció erejét is meghaladná. Igen, — s ez volt a második gondolatsora — egy egész kis Magyarország van idekinn; egy rossz összetételű, szétszórt töredéknép, melynek vállalnia kell népe érdekében olyan funkciókat, amelyeket a magyarság most szabadon nem láthat el és amelyeket régi önelégedett vezetőrétege elmulasztott ellátni. A feladatok szinte önként kínálkoztak: ébrentartani a kapcsolatot az élő nyugati irodalom s művészet és a kinnlévő, majd egykor az otthoni magyarság között; lehetőséget nyújtani kinnélő értékeinknek az alkotásra; tudatosítani a magyarság szerepét a nyugati kultúrában; megjavítani hírünket a világban. S ha helyzetünket és feladatainkat reálisan akartuk felmérni, nehéz lett volna a “Magyarok” írójának látásmódjától függetleníteni magunkat. Akkoriban ugyan nemigen juthattunk hozzá Illyés Gyula műveihez, de az ő könyörtelen önvizsgálati módszerét és igazságszeretetét aligha felejthették el, akik még otthon hívei voltak. Széchenyié mellett talán az ő tanítása adhatta a. legtöbbet az emigrációnak. Egy területen azonban közvetlenül is hathatott szelleme: a mi “hírünk a világban” Illyés Gyulának nemcsak állandó gondia volt, már a háború vége előtt is, mint talán többünknek, hanem egyben tárgya is egy cikksorozatnak, illetve vitának, melynek ő adta a “Hírünk a világban” címet s ő írta kezdő és befejező tanulmányát. Természetes tehát, hogy annak a folyóiratnak, amely célul tűzte ki, hogy többé-kevésbé pontos diagnózist készítsen arról, mit tud és mit gondol rólunk a különböző országokban a közvélemény, sajtó és irodalom, ezt az illyési fogalmat kellett címéül választania. * A “Hírünk a Világban” 1951 januárjától jelenik meg Washingtonban. Gyakori akadozása ellenére is elérte a tizenkettedik évfolyamot. S talán érdemes most röviden megvizsgálni, hogy a lan az illyési lobogó alatt menynyire követte Illyés Gvula eszméit, módszerét vagy mennyire tért el azoktól. Most került kezünkbe a “Magyar Csillag”-beli vitazáró cikk. próbáljuk ahhoz mérni a lap eddigi működését.
