Hírünk a Világban, 1960 (10. évfolyam, 1-3. szám)
1960-06-01 / 1-3. szám
Hírünk a Világban. 11 A „HÁRY JÁNOS" BEMUTATÓJA NEW YORKBAN Többekben felmerült az a gondolat a ^Háry János“ első amerikai bemutatójával kapcsolatosan, hogy Kodály Zoltán operájának előadása valahogyan az 1956-os forradalom utáni érdeklődéssel függ össze, vagy magyar biztatásra született meg. Ez a feltevés alaptalan s büszkék lehetünk arra, hogy a mü amerikai bemutatásának nincs politikai háttere, sem magyar kezdeményezés nem áll mögötte. Előadásának egyetlen magyarázata az, amit Mr. Frederic Cohen, a Juiïliard operatanszak igazgatója így fejezett ki : „Szeretem a jó zenét s régi tervem valóraváltásaként ez évben a „Háry János“-t választottuk.“ Az Egyesült Államok legnagyobb nevű zeneiskolája, a Juilliard, minden évben, egy, néha két operával is megjelenik a nyilvánosság előtt, hogy növendékeinek lehetőséget adjon a közönség előtt való szereplésre. A kb. 700 hallgatóból kiválogatott szereplőkkel tavaly Rossini „Ory gróf“-ját, 1958-ban pedig Richard Strauss „Adrianne Naxosban“-ját adták elő. Az iskola növendék-együttese, melyből számos élvonalbeli művész került ki, nemcsak zenekari .hangversenyein, kamara vagy szóló estéin de az opera előadásain is sokszor elsőként mutat be új zenei alkotásokat. így került bemutatásra március 18, 19 és 20-án Kodály daljátéka újszerű színpadi rendezésben, stilizált kosztümökben, amerikai koreográfiával és angol nyelven. Bár a népdalok angol szövege furcsán visszhangzott fülünkben, mert önkéntelenül is a magyar sorok énekeltek bennünk, s bár reminiszcenciáinkban Nagy Izabellát és Palló Imrét kerestük, mégis igen kedves élményt jelentett számunkra a „Háry János“-t New Yorkban viszontlátni. Harsányi Zsolt és Paulini Béla szövegét David Shaber fordította le, igyekezvén viszszaadni az öreg obsitos sajátos mesevilágú ábrándjait, azonban valószínűleg a kapott nyers fordítás miatt nem tudta mindenütt visszatükrözni ezt a szellemes népi fantáziát. A történelmi háttér ismeretét igénylő humor megértése nehéz lett volna s így az inkább csak számunkra érdekes csipkelődések egy részét kihagyták; de a szöveg alapjában sikeres volt. Nehéz feladatot jelentett a magyar népdalok szövegének angol versekbe való átköltése. Ezt Peggy Simon, akinek már több gyermekdarabját adták elő, komoly művészi gonddal próbálta megoldani, különös gondot fordítva a hangzók és dallam összefüggésére s a hangsúly megfelelő elhelyezésére. (Azt reméltük, hogy közölhetünk néhány sort a közismert népdalok angol fordításaiból, sajnos azonban a copyright végleges elintézésének mai napig való késedelme miatt ezt el kellett hagynunk). A díszletek és kosztümök összeválogatásánál és elkészítésénél rossz utánzat helyett nagyon ügyesen stilizált elképzelésű, new-yorki viszonylatban jó megoldást találtak. A színpadi beállítás szellemes és találó volt. A karmester, Frederic Waldman tíz zenekari próbával szépen előkészítette a növendékeket s a helyenként — különösen a rézfúvóknak jutó — nehéz feladatokat derekasan ellátták a tehetséges fiatalok. Az Intermezzóból hiányzott a „con fuoeo“-megszokott lüktetés. Tekintettel arra, hogy a Juilliardra való bejutás égjük előfeltétele a középiskola elvégzése, a gyermekek jelenetét szükségszerűen kihúzták. A három előadáson váltakozó énekesek fiatalságuknak megfelelő lendülettel látták el szerepüket. A budapesti zeneakadémián elvitathatatlanul jobb zenei kvalitást kaphattunk volna, viszont ebben az előadásban a növendékek színjátszása, remek alakítása föltétlenül megérdemli a komoly elismerést. Mr. Cohen ötletes színpadi megoldása és irányítása a múltban is sokban hozzájárult a sikerhez. Különös feltűnést keltett a zenekarban és az előadás után sokan nagy érdeklődéssel közelítették meg a legtöbbek által még sohasem látott „Zymbalom“ névvel jelölt s hurokkal telekúszált hangszert. Pedig a cimbalom az egyik legrégibb hangszer, melyet már az őskori Kelet népei is ismertek kezdetleges formájában. Trapéz alakjában a XIY. század óta ismeretes. Keletről minden valószínűség szerint a cigányok hozták magukkal s a későbbi zongora egyik őse lett. Használata Európában ma főleg már csak a magyarországi cigánybandákra korlátozódik. Komoly zenében úgyszólván csak magyar szerzőknél for-
